Új orosz frontok
Legalább három kérdésben állt elő az elmúlt hetekben Moszkva markáns, a kooperációtól a konfrontáció felé mutató különvéleménnyel: Irán, Kosovo és a Hamász ügyében. Ráadásul úgy, hogy egyben átfogó, általánosítható megoldásokat is kínál. Iránt nem elítéltetni akarja a nukleáris fegyver megszerzésének szándékáért, hanem elejét venni a megvalósulásnak azzal, hogy mintegy uránium-bérdúsítást vállalna a számára; egyben a bevett atomhatalmaknak azt ajánlja, maguk is vállaljanak ilyen tevékenységet. Kosovóról a nyugati hatalmak gyakorlatilag eldöntötték, hogy független lesz – ezzel szemben Oroszország csak egyfajta autonómia megadásában hajlandó gondolkodni, méghozzá olyanban, amilyet maga is hajlandó lenne megadni saját rebellis körzeteinek, például Csecsenföldnek; birodalmi központosító hagyományai nagyobb dicsőségére föl is vetette, hogy ezek az autonómiák készüljenek egy kaptafára. A leglátványosabban és a legerőszakosabban a palesztin választásokon győztes terrorszervezet, a Hamász kérdésében képvisel Putyin elnök külön utat: a szervezet nem terrorista, tisztelni kell a demokratikus választások eredményét – éppen ezért kész tárgyalni vele a Közel-Kelet békéjéről, és meggyőződése, hogy rövidesen más országok is követik a példáját; a franciák történetesen máris nem zárkóztak el.
Kirajzolódni látszik egy új orosz uralmi törekvés, amelyben Moszkva ismét Washington ellenpólusát képviseli, ezúttal nem ideológiai, hanem energetikai alapon. A G8 csoportban betöltött idei orosz elnökség jó keretet biztosíthat e státusigény érvényesítéséhez, ha az európaiak hagyják magukat megzsarolni. (SzH)
