A forint ellenségei

Nem várt témával színesedhet az amúgy eddig túlnyomórészt sekélyes választási kampányidőszak. Arra ugyanis csak igen kevesen számítottak, hogy a forint komolyabban gyengülne az új kormány megalakulásáig. Most mégis bekövetkezett a fordulat, és persze ezt is minden oldal sajátosan értelmezi, miközben a tanulságok levonásával többnyire adós marad.

A pénzügyminiszter igyekszik a forint értékvesztését relativizálni, és régiós jelenségként beállítani azt. Ami részben kétségtelenül igaz, hiszen az amerikai, európai és immár japán monetáris szigorítások valóban elszippanthatják a spekulatív tőkét a feltörekvő országoktól. Csakhogy – mint azt már ebben a lapban is többször megírtuk – a portfólióbefektetők először a legsebezhetőbb gazdaságoknak intenek búcsút. Az elmúlt évek felelőtlen, trükköző költségvetési politikája a legfőbb oka annak, hogy – minden ellenkező állítással ellentétben – a forint gyengülése a legnagyobb mértékű volt a régiós valuták közül az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban. Mivel a globális kamattrend változása előre sejthető volt, értelmetlen most erre fogni mindent. Inkább azt lenne célszerű hangsúlyozni, hogy lám, azok az országok, amelyek nemcsak papoltak az euró mielőbbi bevezetéséről, de tettek is érte (Szlovénia, Szlovákia), ezt a „miniválságot” is milyen jól képesek átvészelni.

Ellentmondásos és felelőtlen az ellenzék viselkedése is. Joggal veti a jelenlegi kormányzat szemére az általa elkövetett hibákat, de nem kínál helyette hihető, számonkérhető alternatívát. Az euróbevezetés dátumának lebegtetésével, a költségvetési hazardírozással éppen hogy ellene megy az amúgy általa előszeretettel hangoztatott erős forint politikájának. Ezzel pedig már rövid távon is órási pluszterheket róhat az egyre inkább devizában eladósodott vállalatokra, lakosságra és magára az államra is.

Mindennek tetejébe még van egy jegybankelnök, aki állandó szereptévesztésben van, és szinte szuggerálja egy pénzügyi válság bekövetkeztét, saját maga is súlyosbítva a helyzetet. Pedig ha valamikor, hát most valóban szükség lenne egy józan, független és mértékadó szaktekintélyre, akinek szava iránymutató lehetne befektetőknek, politikusoknak és a közvéleménynek egyaránt. Erre még várni kell.