A vádlottak padján

Most váltak teljes jogú EU-taggá az új tagállamok. Immár őellenük is indulnak peres eljárások a közösségi jogszabályok átültetésének elmulasztása miatt az Európai Bíróságon. A megállapítás csak első pillantásra maliciózus. Elvégre mindig is azért küzdött Magyarország meg a többi új tagállam, hogy egyenlő mércével mérjék őket is, ne másodosztályú tagok legyenek, cél a minél teljesebb integráció minden területen. Ehhez pedig egyenlő elbánás dukál a jogsértési eljárások esetében is. Hát tessék.

Csak legenda volt, hogy az új tagok ellen a tagság első két évében Brüsszel nem nyúl a joganyagátvétel kikényszerítésének végső eszközéhez. Ennek a csatlakozási szerződésben semmi nyoma, az esetleges szóbeli ígéret pedig nem jogi kategória.

Itthon persze annak is lehet örülni, hogy Magyarország nincs az elsőként a luxembourgi törvényszék elé citált államok között. De ne ringassuk magunkat hamis illúziókba: ennek nem kizárólag a jogharmonizáció körül bábáskodók jó teljesítménye az oka. A legtöbb jogsértési eljárást konkrét panasz alapján indítja el az Európai Bizottság, tehát akkor, ha egy irányelv átvételének elmaradása egy másik fél érdekeibe ütközik. A magyar regisztrációs adó diszkriminatív jellegét például egy német autóimportőr cég „jelentette fel”.

Látjuk majd tehát Magyarországot is a „vádlottak padján” Luxembourgban, csak idő kérdése. Ha például nem sikerül módosítani a kétharmados médiatörvényt, akkor előbb-utóbb bírósági szakba juthat a kábelszolgáltatók működésének korlátozása miatt már elindított jogsértési eljárás. Vannak más, erre „esélyes” témák is: ilyen lehet a legújabb ügy, a határ-ellenőrzési kódex átvételének késleltetése. De ez sem tragédia: kétszer kell elítélni egy országot Luxembourgban, hogy tényleges büntetés legyen belőle.