Balkáni (dez)integráció
Miközben a világ Slobodan Miloević halálának okát találgatja, több, a jugoszláv utódállamok európai integrációja szempontjából fontos esemény várható az előttünk álló héten. Sulejman Tihić bosznia-hercegovinai elnök szerint napokon belül megszülethet az egyezség a többnemzetiségű állam alkotmányos berendezkedésének módosításáról. Ennek köszönhetően a három etnikai közösség által delegált háromtagú elnöki testület helyét egyetlen államfő és két alelnök venné át, ez növelné a szarajevói központi kormányzat súlyát és ezzel gyorsítaná a döntéshozatalt. Tihić bízik abban, hogy ennek köszönhetően még az idén aláírhatják az unióval a stabilitási és társulási egyezményt.
Eközben pénteken folytatódnak a Kosovo jövőjéről szóló tárgyalások. A belgrádi kormány és a nemzetközi ellenőrzés alatt álló tartomány albán nemzetiségű vezetése között továbbra is kibékíthetetlennek tűnő nézeteltérés van: a szerbek húsz évre befagyasztanák Kosovo státusát, míg az albánok teljes függetlenséget követelnek a tartománynak. A tét nem csak számukra hatalmas, hiszen ha Kosovo függetlenné válna, akkor valószínűleg a boszniai szerbek is hasonló követeléssel állnának elő, dugába döntve Szarajevó európai integrációs terveit.
Egyelőre tehát nehéz megmondani, hogy a Nyugat-Balkánon az integráció vagy éppen a további széttagolódás irányában haladnak-e a folyamatok. Kérdés az is, hogy a gazdasági fejlődés szempontjából melyik lenne előnyösebb: ha mindenki kiválna mindenhonnan, és az-után majd az EU-ban találnának ismét egymásra – vagy ha legalább az egyben maradna a volt Jugoszláviából, ami még egyben van. (TG)
