Bezzeg nálunk a hozamok…

Bezzeg nálunk a nyugdíjpénztári hozamok… – szeretném írni, de nem tudom. Mert a hazai nyugdíjpénztárak – egy-két kivételtől eltekintve – nem hozták nyilvánosságra a tavalyi adatokat, azokat legfeljebb becsülni lehet. Nagy csodák nem várhatóak, az átlagostól kevésbé térnek majd el az egyes hozamok, hiszen a befektetési stratégiák közelítenek egymáshoz. Jobb nem eltérni a többitől, mert elég egy rossz hozam, és azt a tagok büntetik.

Jó lenne azt hinni, hogy a pénztárak tényleg versenyeznek a 2,4 millió tag kegyeiért, az alacsony költségekkel, a magas hozamokkal. Jó lenne, ha a tagok tudatosan hasonlítanák össze ezeket az adatokat. Csakhogy nincs mit összehasonlítani. Mert nemcsak a tavalyi hozamok hiányoznak még így az első negyedév vége felé, hanem a hosszabb távú hozamok is. A szakértők folyamatosan figyelmeztetnek, hogy ne egy év számai alapján döntsünk, azonban eddig nem voltak többéves átlaghozamok. Először az idén kötelező nemcsak a 2005-ös, hanem az ötéves átlaghozamok nyilvánosságra hozatala is. A számokkal azonban nem sietnek a pénztárak, bár a felügyelet már februárban bekérte ezeket, és várhatóan március közepe táján közzé is teszi.

Kérdés persze, hogy valóban lépnek-e végre a tagok a hosszabb távon rosszabbul teljesítő pénztárakból. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy nem a hozamok, hanem ügynökeik útján vívják egymással a harcot a pénztárak.

Lehet persze ostobának gondolni a magyar lakosságot – kicsit szofisztikáltabban alacsony pénzügyi kultúrájúnak titulálni –, előbb-utóbb mégis felmerül az emberekben a kérdés, miért van az, hogy nálunk mindenki 13 százalék körüli hozamot hozott, az angolok és írek viszont 20 százalék fölött aratnak. Ott nyilván magasabb a részvényarány, amitől a magyar emberek borzonganak – hangzik majd a válasz. De mit várunk a lakosságtól, ha a hazai pénzügyi piac prominens képviselői, bankok, biztosítók, nyugdíjpénztárak első számú vezetői fejtegetik azt a véleményüket, hogy ők bizony távol tartják magukat a részvénypiacoktól, és nem kockáztatják az emberek nyugdíját sem?

Így aztán a gazdasági újságíró magára marad, ha el akarja magyarázni a pénz- és tőkepiacok működését a hosszú távra tervező megtakarítóknak.