A tavalyi GDP-számok ismeretében azonban kritikus véleményt is hangoztathatunk. Elvileg ugyan akár elégedettek is lehetnénk azzal, hogy a magyar gazdaság növekedési többlete az eurózónához képest két éve stabilan 2,5-3 százalékpont, azonban látva a szlovák és a cseh gazdaság látványos felpörgését, azt kell mondanunk, bizonyára nem mi használtuk ki legjobban az uniós csatlakozás nyújtotta előnyöket.
Ebben minden bizonnyal szerepet játszik az is, hogy a 2001–2003 között a gazdasági racionalitástól teljesen elszakadt bérdinamika az alacsony bérköltség mellett versenyképes ágazatokban a mai napig érezteti kedvezőtlen hatását. Az ipari szektor tavaly nettó munkaerő-elbocsátó volt, ez figyelemre méltó munkaerő-takarékosságot mutat, figyelve az egyébként kedvező termelési eredményeket. (A foglalkoztatottság nemzetgazdasági szinten mért stagnálása, enyhe emelkedése kizárólag a szolgáltató szektor munkaerő-keresletének javulásával magyarázható.)
Ezen héten elsősorban a nominális folyamatok alakulásáról kaphatunk új információkat, a legnagyobb érdeklődés a februári inflációs adatot kíséri, amely eligazító lehet az áfacsökkentés begyűrűzését illetően. (MI)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.