Ami a makrogazdasági fundamentumokat illeti, elég elkeserítő a helyzet: az utóbbi esztendőket tekintve messze a legroszszabb évkezdetét produkálja a költségvetés, a számokból aggasztó kép rajzolódik ki. Az adatokból egyértelműen látszik a választási költekezés. Lapunk költségvetési szakírójának számításai szerint az első negyedévben – az egyszeri hatásokat kiszűrve – az éves hiány 55 százaléka teljesülhet. Elég meredek ez a lejtő, erős kézifék kell a választások után, hogy megálljunk. A lapunkban megnyilatkozó pártvezérek mindenesetre furcsa megoldásokat kínálnak fel erre vonatkozóan. Orbán Viktor előtte még lökne egyet a gazdaság szekerén járulékcsökkentés formájában, Gyurcsány Ferenc pedig már egy (tökéletesen értelmetlen és 2008-ban szinte biztosan teljesen időszerűtlen) népszavazáson töri fejét az euróbevezetést illetően.
Konkrétumok híján a kutatók többnyire azt hangoztatják, hogy a választások után kiigazítás jön, mert más nem jöhet. A gazdaságpolitikai fordulat törvényszerű, mert ezt még politikai akarat híján is kikényszeríti a piac és az Európai Unió – véli például az Ecostat, amelynek szakértői ezzel együtt biztosak benne, hogy megvan a politikai akarat is.
Említsük meg azt is, hogy az építőipar jól kezdte az idei évet. Januárban a termelés 0,3 százalékkal haladta meg a decemberi szintet, az éves bővülés 14,1 százalékos volt. Bár elbizonytalanító tényezők akadnak jócskán, a rendelésállományi adatok a konjunktúra folytatását ígérik. (MI)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.