Közbeszerzés: jobb, de nem az igazi

Az örvendetes változásokra jó példa a keretmegállapodásos eljárás szabályainak módosulása, amely hosszabb távú kapcsolatok kialakítására ösztönzi az ingadozó volumenben, de nagy mennyiségben beszerző ajánlatkérőket. Az átszabott megoldás lehetővé teszi, hogy a partnerek újbóli versenyeztetése eltérő bírálati szempontokkal történjen. Ez a beszerzői igény már lényegesen korábban megjelent, s a központosított közbeszerzésben már alkalmazhatták is ezt a megoldást.

Szintén segíti a munkát, hogy hiánypótlás kérhető csak az alkalmasságra vagy a kizáró okokra is, azaz nem feltétlenül kell annak teljes körűnek lennie. Ez azért kiemelt fontosságú, mert az ajánlatkérők kockázatminimalizáló magatartása eddig gyakran a hiánypótlás kizárásához vezetett, s ez nem fair abban az esetben, ha csak formai ok miatt kell az egyébiránt versenyképes ajánlattevőt „szükségtelenül” kizárni.

További könnyítés, hogy az előzetes összesített tájékoztató közzététele már 750 ezer euró felett sem kötelező. Ez olyankor jelentett eddig problémát, ha például egy önkormányzat nem gondolt időben a hitelfelvételre, és csak az év második felében kellett ehhez folyamodnia. Hiába hirdethették volna ugyanis meg ekkor ezen értékhatár feletti igényüket közbeszerzési eljárásban, a kötelező előzetes összesített tájékoztató pótlására a második fél évben már nem volt mód. Mostantól az előzetes tájékoztató közzététele csupán lehetőség, amely határidő-lerövidítési lehetőségekkel társul.

Hasonlóképpen rövidülhet a határidő, ha az ajánlati vagy részvételi felhívást elektronikus úton teszik közzé, vagy ha az ingyenes dokumentáció elektronikusan is elérhető. Ez a lépés alighanem nagyban segíti majd az elektronikus megoldások gyakorlati alkalmazásának terjedését.

Vegyes a megítélése ugyanakkor a külső erőforrásra támaszkodás lehetőségének. Ekkor, ha az ajánlattevő a megkívánt alkalmassági követelményeknek nem képes megfelelni, maga helyett állíthatja más cég referenciáit vagy pénzügyi erejét is. A külső erőforrást biztosító vállalattól egy kötelezettségvállalásra vonatkozó és egy a kizáró okok egy csoportjára vonatkozó nyilatkozat elegendő, vagyis nincs szó semmilyen kötelezettségvállalásról arra az esetre, ha a tényleges ajánlattevő később képtelen volna a teljesítésre. Ez a megoldás túlzottan rugalmasnak tűnik, ám a korábbi tapasztalatok alapján tudható: a hasonló szélsőségeket idővel a jogalkotó korlátok közé szorítja, s erre ebben az esetben feltétlenül szükség lesz.

Az új jogszabály lehűtötte a bizakodó várakozásokat a hivatalos közbeszerzési tanácsadók igénybevételi kötelezettségénél is. A szabályok szerint ugyanis a többségében EU-forrásból finanszírozott projekteknél változatlanul független szakértőt kell megbízniuk még azoknak az ajánlatkérőknek is, ahol egyébként a szükséges tudás házon belül is megvan. Nem változott a kötelező központi hirdetmény-ellenőrzés sem: miközben az ajánlatkérők fizetnek a szolgáltatásért, a hibamentességre nem kapnak garanciát.

Felmerültek új igények is. Az EU-direktíváknak megfelelően megjelentek a szabályozásban ugyan az olyan definíciók, mint az elektronikus árlejtés vagy a dinamikus beszerzési rendszer, de alkalmazásukhoz még hiányoznak kormányrendeletek. A frissen bevezetett, a nagy bonyolultságú közbeszerzéseket remélhetőleg megkönnyítő versenypárbeszédnél pedig az e megoldást igénylők visszajelzései szerint túlzottan komplexre sikerült a törvény, így azt mindenképp egyszerűsíteni kellene.