Mikor lesz itt bormarketing?

Nagyszabású konferenciát tart ma Visegrádon a szakma a magyar bormarketing 15 éves stratégiájáról. A tanácskozás azért tűnik érdekesnek, mert nagyjából-egészében sikerülhet egy asztal mellé ültetni a szövevényes érdekek mentén működő ágazat szinte egészének képviselőit. Ez annak is köszönhető, hogy a különböző szinteken – eltérő minőségi szegmensekben, másmilyen piaci orientációval – ténykedő borászok, középpincészetek és nagyüzemek mintha az utóbbi időszakban mind felismerték volna: kizárólag egységes fellépéssel lehet előrelépni, s pozíciókat fogni a keményedő versenyben.
Összességében persze a legkevésbé sem idilli a kép. 2005 második felében remélni lehetett, hogy az idén komolyabb marketingforrásokhoz juthat az ágazat. A kormányzat akceptálta a szakma kérését, s a literenként nyolcforintos jövedéki adó eltörlésével párhuzamosan döntött az azonos mértékű marketing-hozzájárulás bevezetéséről. A fejleményekről a maguk idejében rendszeresen beszámoltunk: a becslések szerint befolyó 1-1,5 milliárdos forrás hatvan százaléka került volna a borászokhoz, míg negyven százalékát a már kereskedelmi forgalomba került tételek minőségének utólagos kontrolljára fordíthatták volna az akkreditált intézetek.
Ám a törvényhozó számos hibát követett el. Ezek közül kettő fontos igazán. Az egyik: a hozzájárulást nem a tényleges forgalom után, hanem a forgalomba hozatali engedélyek megkérésekor kellene befizetni. Akkor, amikor a bort még el sem adták – és lehet, hogy a remélt mennyiséget nem is tudják majd. A másik hiba: a konkrétan ezért – az ágazat jó részének támogatásával – létrehozott Magyar Bormarketing Kht. hatásköre véleményes maradt. Az agrárkormányzat elfelejtette leegyeztetni az EU-val, hogy a kht.-t uniós kifizetőhellyé kell minősíteni. Így ha a pénzeket a borászok e szervezete kezelné, azt az EU simán tiltott támogatásnak minősíthetné. Holott valójában a borászok a saját pénzükkel, nem az államéval gazdálkodnának, de az keresztülfolyna a költségvetésen, s így már problémás a történet.
Az ágazat törvénymódosításra vár – erre legkorábban ez év őszén van esély. Ez egyszerűen azt jelenti: miként tavaly, az idén sem jutnak komolyabb összegek marketingre, hacsak az Agrár Marketing Centrum amúgy szűkös – és általában rosszul felhasznált – keretéből nem sikerül lecsípni néhány tízmilliót. Egy momentum a marketinghelyzet állásáról: az AMC a vasárnap esedékes düsseldorfi nemzetközi vásáron olyan pincészetnek biztosít standján megjelenési lehetőséget, amelyet – határozatában hamisításra hivatkozva – csaknem 10 millió forintra büntetett az Országos Borminősítő Intézet.
Ilyen előzmények után és ilyen körülmények között próbál az ágazat Visegrádon hosszú távú elképzelésekről egyeztetni. Meghatározni a legfontosabb piacokat, kijelölni a teendőket, amelyek révén teljesíthető a kettős célkitűzés: a bor kultúrájának emelése és a mennyiségi borfogyasztás nagymértékű növelése. Az exportról ehhez képest még nincs is ok beszélni.
Mint kitűnt: pénz még nincs, de a belső csaták elkezdődtek. Kiderült például, hogy a nagypincészetek nem mind érzik úgy, hogy a hivatalosan őket képviselő Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége valóban őket képviseli, és a Bormarketing Kht. némely alapítói sem elégedettek szerepükkel. Küzdenek egymással borászok és bürokraták, kicsik és nagyok, történelmiek és homokiak. Ember legyen a talpán, aki ebben az ügyben rendet vág, s egy mederbe tereli a sok-sok akaratot. Pedig enélkül nem fog menni.