Nagyhatalmi kérdőjelek

A héten kellene újabb ülést tartania a Biztonsági Tanácsnak az iráni helyzetről. Konkrétan arról, hogy Irán mennyiben veszélyezteti a nemzetközi közösséget, amikor nem hajlandó parírozni. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter épp a múlt héten nyilvánította Iránt az USA fő ellenségévé. Korábban amerikai illetékesek úgy nyilatkoztak, hogy nem kívánnak fegyveres megoldást az iráni konfliktusban.

Miközben folyt a BT-ülés előkészítése, Washingtonban tárgyalt a múlt héten Szergej Lavrov, akinek orosz külügyminiszterként ez volt az első ottani látogatása. A Rice-szal és Bush elnökkel tartott megbeszélések egyik fő témája ezúttal is az iráni kérdés volt. Lavrov kénytelen volt nyílt színen megígérni, hogy nem köt kompromisszumot Iránnal arról a tervről sem, hogy ha el is fogadná az orosz ajánlatot a külföldi urániumdúsításra, azért legyen szabad neki otthon is dúsítania egy picit. Az orosz ígéret cáfolat formájában hangzott el, ebből egyes moszkvai kommentárok arra spekuláltak, hogy Washingtonban alku köttetett: Irán ejtése fejében Moszkva megkapja a WTO-tagságot. Mint utóbb kiderült, ez csak vágyálom. Közös sajtóértekezletükön Rice világosan megmondta, hogy amíg úgy áll a demokrácia, benne a sajtószabadság ügye Moszkvában, ahogy áll, addig erről szó sem lehet. Szokatlan módon az egyet nem értés más területeit is fölemlítette a két miniszter. Tény az, hogy az amerikai vendéglátók pontosan úgy viselkedtek Lavrovval, mint ha megfogadták volna a konzervatív agytröszt, a Council on Foreign Relations tanácsát: ne kezeljék Oroszországot nagyhatalomként, főleg ne egyenrangúként, minden vitás kérdésben külön próbáljanak tőle engedményt kicsikarni. (SzH)