Orbán demokráciája
Sikerül-e elhitetnie a baloldalnak, hogy a Fidesz visszatérése a demokráciát veszélyezteti? – ez a választási kampány pillanatnyi szakaszának legfontosabb kérdése. Orbán Viktor március 15-ei mondatát a köztársaságról – miszerint az csak a ruha a nemzet testén – a kormányoldal alkalmasnak találta arra, hogy offenzívát indítson. 2002-ben hasonló koncepcióval sikerült nyerni balról, de hát időközben négy év eltelt.
Két beszédes ellentétpár is megfigyelhető most. Először is, a köztársaság és a nemzet viszonyában még az is érdekes, kedvenc fogalmát hogyan tölti meg Gyurcsány Ferenc. Annál értelmesebb tartalmat nehéz elképzelni, mint hogy meg kell védeni a respublikát azoktól, akik épségére törnek. Ilyenek nincsenek. A nemzettel példálózni ennél lényegesen egyszerűbb – de sokaknak nem rokonszenves. Másodszor: az MSZP hangsúlyozottan a „van egy ország, van egy ember, van egy program” filozófia mentén igyekszik identifikálni önmagát. Eredetileg a Fidesztől várhattunk volna hasonlót, ám Orbán pártja az ellenkezőjére tett: azt a képtelen megközelítést hangsúlyozza – vasárnapi kongresszusán is ezt tette –, hogy több mint hárommillióan vettek részt a „cselekvő nemzet programjának” megalkotásában.
Persze mindaz, ami ma zajlik, még nem jelent semmit. A csata most kezdődik, és ha minden igaz, két több százezres fővárosi nagygyűlésben – április 2-án a Fidesz és az MSZP is zászlai alá hívja híveit, lehet majd számháborúzni –, illetve a kormányfőjelöltek vitáiban csúcsosodik ki végül. Vagy valami másban, amiről még sejtésünk sincs. Az diadalmaskodhat ugyanis, aki meglepetést tud okozni. Addig döntetlenre áll a meccs. (GA)
