EU-konform kampány

Kezdenek nagyon hasonlítani egymásra a választási kampányok. Talán nem véletlenül. Utazó kampányguruk, egyforma iskolákon trenírozott politikai marketingcégek ajánlják fel készlettárukat a választók voksaiért harcba induló politikai erőknek: jellemgyilkosság, félelem- és gyűlöletkeltés, démonizált ellenségkép, megvezetés hangzatos ígéretekkel. Nem hiányoztak ezek a kellékek nálunk sem, ennek eredményeként rögzíthetjük: a választási kampány eddigi legnagyobb nyertesei a gyűlöletbiznisz kufárjai, a tévhitterjesztő médiumok verbális verőlegényei és -leányai. Lássuk be: van rájuk fizetőképes kereslet.

Mondhatni EU-konform volt a kampány a tekintetben is, hogy az előtérbe kerülő témák napirenden vannak az unió szinte valamennyi államában. A versenyképesség, a foglalkoztatottság, a kis- és középvállalatok helyzetbe hozása, a szociális biztonság, az ellátórendszerek működtetése és finanszírozása megannyi időszerű kihívás a politikai pártok és a kormányok számára. S a megoldás? Több vagy kevesebb állam, kisebb vagy nagyobb szerep a piaci erőknek, nyitottság vagy inkább elzárkózás a globális folyamatokat illetően. A kínálkozó alternatívák közötti választás mentén megkülönböztethetők a politikai erők, mint ahogy – nézetem szerint – ebben a dimenzióban értelmezhető és beazonosítható az MSZP, a Fidesz, az SZDSZ és az MDF programja is. Van választék, lehet választani.

A rendszerváltás óta lezajlott választási kampányokhoz képest új elemet hozott, hogy nyíltan színre léptek a gazdasági érdekképviseletek. Nyomásgyakorlás végett megfogalmazták javaslataikat, konzultáltak a pártokkal, s erőteljesen hallatták hangjukat a médiában. Aktív fellépésüknek nyilvánvaló oka és rugója a politikai elittel szembeni elégedetlenség, annak tehetetlensége, reformképtelensége, az államháztartás kritikus állapota, a gazdaság teljesítőképességét figyelmen kívül hagyó állami túlköltekezés. Ez egyben a regnáló szocialista-liberális kormány lesújtó bírálata. Szinte minden jót, amit elértek ebben a négy évben – a reáljövedelmek közel 30 százalékos növekedését, az autópályák gyors ütemű építését – az államadósság növeléséből finanszírozták. Ennek egyik nem csekély ára az euró bevezetésének halasztódása.

A költségvetés gyors konszolidációja, az államháztartási és más reformok beindítása sürgető kényszerűség. A pártok kampányában ezek a tennivalók háttérbe szorultak. Nem vállalták nyilvános megvitatásukat. Pedig a reformokat valahol annak tisztázásával kellene kezdeni: mekkora szerepet, milyen feladatokat szánnak az államnak. Ez kiváltképp izgalmas kérdés egy olyan országban, ahol a piacgazdaságra való áttérés után 16 évvel az emberek újra inkább az államban bíznak, mintsem a piacban (de nem szeretnek adót fizetni). És kiváltképp izgalmas kérdés akkor, amikor az elkövetkező években hatalmas mértékű uniós forrás áramlik be az országba, amelynek eredményes felhasználásáról csak hatékonyan működő állam dönthet jól és felelősen. De lehet, hogy mindennek középpontba állításához nemcsak a politikai bátorság hiányzott, hanem a muníció is. Akárhogy is, sokat levon a versengő pártok hitelességéből, hogy kivonták a kampányból a leendő kormány előtt álló legsürgetőbb és legnagyobb súlyú feladatokat. Még ha tudjuk is: választáskor nem igazságot osztanak, hanem szavazatokat.

A piaci szereplők körében általános vélekedés, hogy nem az a döntő, ki fog kormányozni, hanem hogy mit fog csinálni. Mit üzen már az első napokban a piacoknak, mutat-e erőt, elszántságot a költségvetés kiigazítására, a reformok beindítására. Június döntő hónap lesz, a piacok türelme addig kitarthat. Úgy tudjuk, mindkét nagy pártnak megvan a forgatókönyve a repülőrajtra. Érdeklődéssel várjuk, melyikük fogja bemutatni.

(A szerző a Világgazdaság főszerkesztője)