Olasz lecke Magyarországnak
Hazánkhoz hasonlóan Olaszországnak sem adnak sok időt a befektetők az államháztartás rendbetételére a ma végződő választások után (az első exitpoll-eredményeket délután teszik közzé). Olaszország esetében sem azt tartják fontosnak, hogy ki nyer, hanem hogy a győztes mit tesz majd a kormányalakítás után. És a kampányígéreteket látva Olaszország esetében is jogos a szkepticizmusuk.
Van azonban egy nagy különbség a két ország között: Olaszországban a széles koalícióknak kedvező választási rendszer számlájára írható, hogy a programok az általános ígérgetésen túl alig tartalmaznak konkrét reformlépéseket (mivel a nagyszámú szövetséges elképzeléseit szinte lehetetlen közös nevezőre hozni). Nyilvánvaló, hogy a kormányalakítás után nagyobb határozottságra lenne szükség, bárki nyerjen is, ám elemzők erre nem sok esélyt látnak. A hitelminősítő intézetek arra figyelmeztetnek, hogy az euró bevezetése óta hamarosan immár másodszor ronthatják le az olasz államadósság besorolását.
Silvio Berlusconi kormánya ebben a hónapban emelte a januári 3,5-ről 3,8 százalékra az idei költségvetési hiányra tett előrejelzését; az EU háromszázalékos küszöbértékét Olaszország az egymást követő negyedik évben készül túllépni. Tavaly több mint egy évtized óta először ismét emelkedett az államadósság, amelynek 1,8 ezer milliárd dolláros értéke Japán és az Egyesült Államok után a harmadik legnagyobb a világon. Az idei évre a kormány 250 milliárd dollárnyi új adósságpapírt kibocsátását tervezi, ez a negyedét jelentené a teljes európai államkötvény-kibocsátásnak. A hitelminősítés újabb lerontása tovább növelné az adósságszolgálat költségét, amely évi mintegy 65 milliárd euróval már most is a GDP közel öt százalékára rúg.
Míg Berlusconi a GDP 40 százalékát kitevő értékben megvalósítani tervezett privatizációval és a jövedelemadó mérséklésével, addig a Romano Prodi vezette baloldal a munkaadói és munkavállalói járulékok csökkentésével adna lökést a tavaly stagnáló gazdaságnak. A közgazdászok azonban egyetértenek abban, hogy a fájdalmasabb reformok sem halogathatók tovább: véget kell vetni a túlköltekezésnek.
Akárcsak Magyarországon. Ahol a kockázatok még nagyobbak is, mint Olaszországban: a felelőtlen költségvetési politika hazánkban a gazdasági szereplőket az árfolyam sérülékenységén keresztül közvetlenül is sújtja. BÁ
