Becsomagolt reform
Hogyan lehet egyszerre hitelesnek maradni a választók szemében és a reformokat, kiigazítást váró befektetők, európai intézmények előtt? Hogyan lehet eladni a sokak számára fájó, de elkerülhetetlen lépéseket úgy, hogy a többség mégis elfogadja azokat? Ezek lehetnek azok a kérdések, amelyek manapság a miniszterelnököt foglalkoztatják.
Az MSZP szombati választmányi ülésén legalábbis ennek lehettünk tanúi. Gyurcsány Ferenc beszédében felsejlettek a készülő kormányprogram elemei: az elbocsátásokkal járó államreform, a teljesítménymérés a közigazgatásban vagy az egészségügy pazarlásának megakadályozása üzleti mechanizmusok bevezetésével. Biztató gondolatok.
Csakhogy a kormányfő hozzátette, összekacsintva a választókkal: „Nem az a cél, hogy kiigazítsunk... Minden sarkon van már közgazdász, aki megmondja, hogyan lehet fájdalmat okozni.” Nos, bár igaz, hogy sok neves közgazdász szeret úgy a strukturális reformokról beszélni, hogy azok részletein, következményein nagyvonalúan átugrik, mégis született számos olyan konkrét javaslat – már jóval a választások előtt is –, amelyekről a miniszterelnök beszél most. Elődjével együtt neki négy éve lett volna rá, hogy megfogadja e tanácsokat és felelősen gazdálkodjon. Miért engedte például eddig, hogy – ismét szavait idézve – huszonhatan lássák el hét ember feladatát?
De legyünk nagyvonalúak. Most (is) az a fontos, hogy végre sikerüljön neki. GCs
