Foltok és reformok

Országreform reformországban – szavakban már itt tartunk. Országreformról beszél a kijelölt miniszterelnök, meghaladván az eddig használt államreform terminus technicust, egy friss közvélemény-kutatás meg arról számol be: az emberek több mint fele nemcsak helyesnek tartja, de fel is készült arra, hogy több területen megkezdődik a reformléptékű átalakítás. Jobb, mintha fordítva lenne – mondhatjuk erre. Így gondoljuk ezt akkor is, ha a magunk részéről jobban díjaztuk volna, ha már a választási kampány is az államháztartás súlyosan megbomlott egyensúlyának helyreállításáról, nagy ívű reformprogramokról, azaz a megalakuló kormány előtt álló sürgető feladatokról szól.

A koalíciós megállapodáshoz vezető folyamatban Gyurcsány Ferenc és partnerei – rendhagyó módon – tartották magukat a cél-feladat-szervezet-ember láncolathoz. Ami az ésszerűséget illetően aligha kifogásolható, sőt... jóllehet a menetközi információs zárlat nem enyhítette a megtévesztés kampányában fölhalmozott demokratikus, tájékoztatási deficitet. A körvonalaiban megismert új kormányzati struktúra lépés lehet a hatékony működés felé, egyben erősen centralizált miniszterelnöki irányítást ígér. Gyurcsány szabad kezet kapott pártjától szinte minden döntéséhez, így a kabinet öszszeállításához is: részben bevált bizalmi embereit, részben pártja erős személyiségeit hívja második kormányába, ugyanakkor maga is szabad kezet adott az SZDSZ-nek a miniszterei kijelölésében.

Itt tartunk most, az érdemi véleményalkotáshoz a kormányprogramra várunk, azzal a kiegészítéssel: a piac valószínűleg a költségvetési kiigazításra és a konvergenciaprogramra figyel nagyobb izgalommal. A reformpolitikát illetően meg Hrabal és egy tisztítóüzemi cédula nyomán irodalmi szinten véssük a kéményre: Némely foltok nem távolíthatók el az anyag megsértése nélkül.