Leckék az Északtól az Egyesült Államok számára
A világon csaknem mindenütt lázas eszmecsere folyt arról, hogy miként kell a piaci erőket a társadalmi biztonsággal kombinálni. A baloldal a szociális védelem kiterjesztéséért kiáltott, miközben a jobboldal azt mondta, hogy ezzel aláásnánk a gazdasági növekedést és növelnénk a fiskális deficitet.
A vitában gyorsabban előbbre jutunk, ha megvizsgáljuk Dánia, Finnország, Izland, Hollandia, Norvégia és Svédország sikeres gazdaságát. Az északi államok sikeresen kombinálták a jóléti ellátást a magas jövedelemszinttel, a tartós növekedéssel és a makrogazdasági stabilitással. Ezekben az országokban a kormányzás is magas színvonalon folyik.
Az Egyesült Államokban az adóknak a bruttó nemzeti termékhez viszonyított hányada nemzeti szinten 20 százalék körül van, az északi államokban azonban meghaladja a 30 százalékot. A nagyobb adókból a kormányok átfogó egészségügyi, nyugdíj-, oktatási és szociális ellátási rendszert tartanak fenn, ennek köszönhetően alacsony arányú a szegénység, és viszonylag szűk a rés a legszegényebb és leggazdagabb háztartások jövedelemszintje között. Az Egyesült Államokban a háztartások legszegényebb 20 százalékára a teljes jövedelem 5 százaléka jut, a jövedelemszint pedig itt az országos átlagnak csak negyedére rúg. Az északi államokban ugyanezen kategóriára esik a teljes jövedelem 10 százaléka, és az országos átlag felének megfelelő jövedelemszint.
Az amerikai konzervatívok azzal érvelnek, hogy a nagy közületi szektor rossz hatékonysággal, gyenge igazgatással, korrupcióval és más, bürokratikus visszaélésekkel jár, finanszírozása pedig visszafogja a gazdasági hatékonyság javítását. Az északi államok tapasztalata ezeket az érveket sorra megcáfolja. Az állam által finanszírozott országos egészségbiztosításnak köszönhetően például kisebb a gyermekhalandóság és magasabb a várható élettartam. Ez utóbbi 80 év, szemben az amerikai 78-cal, ahol az állam ráadásul nem szavatolja az országos egészségbiztosítást, és családok milliói túl szegények ahhoz, hogy magánbiztosításra előfizessenek. A magánszolgáltatásra alapozott amerikai egészségügyi rendszer ráadásul olyan rossz hatékonyságú, hogy felemészti a GNP 14 százalékát, szemben az északi államokban kimutatott 11 százalékkal. A jóléti kiadások fajlagosan alacsonyabbak az USA-ban, mint az északi államokban, a költségvetési hiánynak a nemzeti jövedelemhez viszonyított aránya mégis magasabb. Amerika keveset költ a közületi szférában, de a kiadásaihoz képest kevesebb adót is szed be.
Az északi államokban a magas adók a gazdaság teljesítményét sem fékezték. Itt ugyanis – szemben az USA-val – nem a jövedelmeket adóztatják meg, hanem a fogyasztást, ami viszonylag magas bevételeket eredményez, alacsony adóelkerülési rátával és gyenge gazdasági torzító hatással. A skandináv tapasztalat az amerikai konzervatívok azon érvét is cáfolja, hogy a nagy szociális állam megléte gyengíti a munkára való késztetést. Az országos megtakarítási ráta az északi államok átlagában 20 százalék körül van, szemben az amerikai tízzel.
A gazdasági növekedés az utóbbi években mindkét térségben nagyjából hasonló volt, a jövedelemszint pedig csak azért magasabb az USA-ban, mert az északi államokban alacsonyabb a heti munkaórák száma.
A skandinávok sikereit több tényező is magyarázza. Az adóztatás széles bázison nyugszik, és alig van gazdaságot torzító hatása, eközben a nemzetközi kereskedelemnek, a piaci erők hatásának és a kiterjedt magántulajdonnak erős ösztönző szerepe van. Nem állami tulajdonon és tervezésen nyugvó „szocialista” gazdaságot működtetnek, hanem szociális jólétit, amely a magántulajdonon és az állami szociális ellátáson nyugszik. Fontos továbbá, hogy sokat fektetnek a felsőoktatásba, a tudományos és műszaki kutatásba, ezzel biztosítják a helyüket a csúcstechnikai iparágak élvonalában.
A szabadpiaci eszméket hirdető közgazdász, Friedrich von Hayek mintegy fél évszázaddal ezelőtt azzal érvelt, hogy a kiterjedt közületi szektor magát a demokráciát veszélyezteti, az európai országokat pedig a szolgasághoz vezető útra tereli. Az északi államok ennek ellenére is prosperáltak, nem pedig szenvedtek a nagy jóléti állam miatt, miközben a közületi szektorban fölöttébb gyér volt a korrupció, a választásokon pedig jóval nagyobb a részvétel, mint az USA-ban. A Transparency International korrupciós listáján az északi államok állnak a legjobb helyen (Izland és Finnország egyenesen az élen), miközben az USA – a nagy pénzek által működtetett politikai rendszere miatt – messze lecsúszott.
A kérdés az, hogy az északiak sikere mennyiben másolható. Ezeknek az államoknak kicsi a lakosságuk, könnyen hozzáférnek a nemzetközi kereskedelemhez és a természeti erőforrásokhoz, emellett békés szomszédaik vannak. A legfontosabb jellemző viszont, hogy etnikailag homogének, ezért a társadalmi megosztottságot sokkal könnyebb kompromisszumokkal kezelni. Mindez azt jelenti, hogy az erős szociális és jóléti állam fenntartása egy olyan – etnikailag és fajilag erősen öszszetett – társadalom számára, mint az amerikai, nem is annyira gazdasági kihívás, hanem a tisztelet és a befogadókészség elősegítésén múlik.
Copyright: Project Syndicate, 2006
@ www.project-syndicate.org
