Olasz szakítópróbák
Ma teszi le a hivatali esküt az új olasz államfő, akinek megválasztása az első komoly szakítópróbát jelentette a Silvio Berlusconit hajszálnyi többséggel leváltott balközép koalíció életében. Giorgio Napolitano ugyan korábban a kommunista párt prominens személyisége volt (olyannyira, hogy 1956-ban helyeselte Magyarország szovjet megszállását), megválasztása mégis engedményt jelentett a koalíció balszárnyán helyet foglaló és egyben annak legnagyobb pártját jelentő Baloldali Demokraták részéről. Az elnöki posztra ugyanis eredetileg a párt elnöke, Massimo d’Alema pályázott, akit most miniszterelnök-helyettesi vagy külügyminiszteri poszttal lesz kénytelen kárpótolni Romano Prodi. Utóbbi tisztségben legelőször is az a hálátlan feladat várna d’Alemára, hogy vezényelje le a választási küzdelemben megígért iraki kivonulást, ezt az exkommunisták minél hamarabb, a koalíció mérsékeltebb része viszont fokozatosan képzeli el.
Ez persze semmi azokhoz a kihívásokhoz képest, amelyekkel az új gazdasági miniszternek, Tommaso Padoa-Schioppának kell megküzdenie: gyengélkedik a gazdaság, valutauniós összehasonlításban rendkívül rossz az államháztartás helyzete, ádáz viták dúlnak a munkaügyi reformról, a feketegazdaság egyre inkább teret nyer. Mindez annyi feszültséget sejtet, hogy Prodi kormánya – elődjével ellentétben és a világháború utáni összes többi olasz kormányhoz hasonlóan – aligha tölti ki teljes mandátumát. TG
