Új határidő – új esély

Az Ecofin 2006. május 5-én elfogadta a 2007–2013 közötti költségvetés felhasználási irányelveit, amelyek meghatározzák a magyar Nemzeti fejlesztési terv struktúráját és szabályait. Az Európai Parlament azonban csak októberben dönt az irányelvekről, addig még számos módosítás érkezhet, így a magyar II. NFT véglegesítésére is csak ezt követően kerülhet sor. Eddig úgy tudtuk, hogy 2006. június 23. a II. NFT végleges leadási határideje, ez eleve komolytalanná tette az ellenzékkel való egyeztetést. A leköszönő kormány nem kezdte meg az ellenzékkel való egyeztetést a II. NFT-ről, miközben várhatóan csak júniusban alakul meg az új kormány, így a június 23-ai leadási határidő eleve kizárta a nemzeti konszenzust. Az új határidő új esélyt ad arra, hogy a következő hét év egyik legfontosabb gazdaságpolitikai pillére, a gazdaságfejlesztés ne csupán a kormány elképzeléseit tükrözze, hanem a parlamenti ellenzék véleményét is. Miután az EU kötelezővé tette az NFT ellenzékkel való egyeztetését, sem itthon, sem Brüsszelben nem lett volna képviselhető olyan kormányzati álláspont, hogy a kormány megkísérelte ugyan az ellenzékkel való megegyezést, de ez nem sikerült. Most lesz erre mód, mert néhány nap helyett 4-5 hónap áll majd rendelkezésre, hogy a parlamenti pártok valódi nemzeti konszenzust alakítsanak ki az NFT ügyében. Erre nem csupán az EU által előírt egyeztetési kötelezettség miatt van szükség, hanem az előttünk álló többi kihívás miatt is. A költségvetési konszolidáció, a kétharmados törvények, a konvergenciaprogram és az euró bevezetése olyan ügyek, amelyek megoldása új politikai kultúrát és működést kíván a politika szereplőitől.

Az ellenzék számára a II. NFT kulcskérdése a hazai kisvállalkozások feltőkésítése. Az ellenzék számára olyan II. NFT fogadható el, amelyben a magyar tulajdonú kisvállalkozások kiemelten részesednek a következő hét év gazdaságfejlesztési forrásaiból. Véleményem szerint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara javaslata lehet a kompromisszum a kormány és az ellenzék közötti elvi gazdaságpolitikai vitában. A kormánykoalíció kisebbik pártjának vezetői többször kijelentették, hogy a hazai kisvállalkozások számára nem kívánnak végleges tőkejuttatást adni, és a GKM ebben a szellemben módosította a korábbi kisvállalkozás-fejlesztési politikát. A koalíció vezető ereje az elmúlt négy évben nem állt ki a kisvállalkozások feltőkésítése mellett, így nem csupán a Széchenyi-terv pályázatait, de szellemét sem támogatta. A kamara javaslata az, hogy a kisvállalkozások részére nyújtott gazdaságfejlesztési támogatások 50-50 százaléka legyen hitel és végleges tőketámogatás, tehát tőkeemelés. A Fidesz választási programjában ezt elfogadta, és az új Széchenyi-terv számára hét évre 1500 milliárd forint vissza nem térítendő támogatási forrást irányzott elő, amelynek kétharmada fejlesztési tőkejuttatás, egyharmada foglalkoztatási támogatás. A tőke/hitel 50 százalékos szabálya azt jelentené, hogy a kisvállalkozások számára további 1500 milliárd forintos hitelforrás nyílik meg állami, mögötte EU-támogatással a következő hét évre. A hiteltámogatás kamattámogatást és garanciavállalást jelent.

A II. NFT tehát akkor tükrözhet nemzeti konszenzust, ha abban a hazai kisvállalkozások a 2007–2013 közötti időszakban legalább 3000 milliárd forint értékben jutnak tőkeemeléshez és kedvezményes hitelforráshoz, és a kettő részesedése megegyezik. Ez a forrás az EU alapjaiból rendelkezésre áll, a lehívási szabályok mindkét támogatási formát lehetővé teszik. A politikai eliten és rajtunk múlik, hogy élünk-e a lehetőséggel.

A szerző a Növekedéskutató Intézet igazgatója, a Fidesz–MPSZ országgyűlési képviselője