Dilemmák, csőstül

Felbolydult az ország, itt van Bush amerikai elnök. Mindenki a világ vezető hatalmának első emberéről beszél, ha másért nem, hát az útlezárások miatt.
Egy nappal korábban itt járt egy másik nagyhatalom legnagyobb vállalatának az első embere is, róla viszont alig lehetett hallani. Alekszej Miller Gazprom-vezér olyan csendben jött és ment, hogy abban sem lehetnénk biztosak, hogy itt volt, ha szavahihető emberek nem állították volna határozottan, hogy látták, sőt szerződést is aláírtak vele.
Igaz, nem is kereste a nyilvánosságot. Ám amiről itt megállapodott, vélhetőleg hosszabb távra meghatározza az ország sorsát, mint a mostani amerikai elnöki látogatás. (Bár ki lát a jövőbe?)
Emlékszünk, a téli orosz–ukrán gázárvita miatt Magyarországra is kevesebb gáz érkezett a Testvériség vezetéken. Nem jött segítség a nyugat-európai gázhálózattal is kapcsolatban álló HAG-on sem. Az ellátási zavar nem ismétlődhet meg. Kell tehát egy harmadik cső is, az Adriáról, amely majd cseppfolyósból visszaalakított gázt hoz. De még jobb, ha van egy negyedik is. Felmelegítettük a Nabucco gázvezeték szunynyadó tervét is. Most, Miller látogatása után az ötödik csőnél tartunk, a Kék Áramlatnál.
Ám az LNG-import drága. A Nabuccónak csak nyomvonala van, gáza alig. A Kék Áramlatnak lenne (orosz) gáza, csak épp az európai nyomvonaláról nincs fogalmunk még a kiötlőinek sem.
Talán egy hatodik cső lesz a megoldás. Nem is cső, csak egy leágazás Szlovákia felől. A Testvériségnek ugyanis pár év múlva jelentős szabad kapacitása lesz az észak-európai gázvezeték felépülése után. Könnyen feltölthetők róla az addigra létesülő gáztárolók, amelyekről szintén most született megállapodás.
Kérdés, melyik cső növeli leginkább a biztonságot – még elfogadható áron.