Irak al-Zarkávi halála után

Nem tartott sokáig az olajpiacok jelezte optimizmus, amellyel Irak és a világ Abu Muszab al-Zarkávi terroristavezér múlt heti meggyilkolására reagált: a halálhír bejelentését követő merényletek után az épphogy csökkenni kezdett olajár azonnal ismét emelkedésnek indult. Az iraki olajügyi miniszter alig adott hangot reményének, hogy az al-Kaida helytartójának halála hozzájárulhat az ország olajtermelésének fellendüléséhez, amely az erőszak tombolása közepette épphogy csak eléri a napi kétmillió hordót (szemben az amerikai invázió előtti 2,5 millióval), amikor a hírek már az állami olajvállalat vezérigazgatójának elrablásáról szóltak. Az eset önmagában is arra figyelmeztet, hogy korai lenne a biztonság gyors helyreállását várni a legkeresettebb iraki megölésétől.

Az óvatosságot elsősorban az indokolja, hogy megfigyelők szerint az amerikaiak által támogatott síita kormány elleni felkelés – amelyben korántsem csak az al-Kaida militánsai vesznek részt – sohasem függött Zarkávi ösztönzésétől és vezetésétől. Sőt, a Zarkávi elleni halálos csapást amerikai közlés szerint a terroristavezér saját hálózatából származó hírszerzői értesülések tették lehetővé, megerősítve azokat a korábbi értékeléseket, amelyek szerint Zarkávi a követői körében is egyre népszerűtlenebbé vált. Az utóbbi hónapokban élénk vita folyt a felkelők körében Zarkávi brutális módszereiről, elsősorban a videóra vett lefejezésekről. Kritikusai szerint ezek inkább ártottak, mint segítettek a kormány ellen harcolók ügyének. A csoportja által civilek ellen elkövetett kegyetlenkedések, valamint a síiták elleni ádáz gyűlölete szintén széles körű visszatetszést keltett.

Zarkávi halála kétségtelenül nagy könnyebbséget jelent Nuri al-Maliki új kormánya számára, akinek legfontosabb feladata a síiták és szunniták közötti megbékélés előmozdítása lesz. Biztató kezdetet jelent, hogy éppen a terroristavezér meggyilkolásának napján hetekig tartó huzavona után a parlament végre bizalmat szavazott belügy- és védelmiminiszter-jelöltjének. Mindkét miniszter – egyikük síita, másikuk szunnita – határozott ígéretet tett arra, hogy a felekezeti megosztottságon enyhíteni próbálva Irak egységét szolgálja majd.

Nem zárható ki azonban, hogy Zarkávi halála éppenséggel különböző felkelő csoportok összefogását eredményezi majd. A civilek elleni támadások ugyan visszaszorulhatnak, de a béke még nagyon messze van. BÁ