Veszélyes vizeken

Meglepő eredményekre juthat az, aki a hazai gazdaságpolitikát és a piaci reakciókat tanulmányozza. Az elmúlt három év a költségvetési politika felelőtlenségéről szólt, és mégis: a jegybanki kamatcsökkentések stabil forintárfolyammal párosultak. Az utóbbi tíz napban több ezer milliárd forintos kiigazítási csomagot jelentett be a kormány, erre a jegybank szigorítással válaszolt – eközben pedig a nominális forint-euró árfolyam történelmi mélypontjára gyengült. Valószínűleg egy messziről jött közgazdász vakarná a fejét, hogy jön ez ki. Merthogy – maradva a távoli nézőpontnál – jelenleg úgy áll a helyzet, hogy épp akkor látszik elfogyni a befektetői türelem, amikor végre itt van a kormányzati elszántság.

Közelebbről nézve sok minden érthetővé válik, hiszen azért történt itt egy s más: fordulat a globális tőkepiacon, költségvetési színvallás, elkésett leminősítés és gyengébb forintárfolyamot vizionáló miniszterelnöki bejelentések. Különösen ez utóbbi fájdalmas: jól mutatja, hogy a piaccal történő kommunikáció továbbra is kiábrándítóan gyenge pontja a kormányzatnak. Legalábbis azt a viszonylag egyszerű üzenetet, hogy a bejelentett lépések kellő erejűek és nem a reformok helyettesítésére, hanem az azok kidolgozásához szükséges idő megnyerésére szolgálnak, nem sikerült átvinni.

Ehelyett viszont sikerült olyan szituációba belekergetni a monetáris tanácsot, hogy egyszerűen nem tudott másképp dönteni, mint a kamatemelés mellett. A 25 bázispontos emelés és az arra adott piaci reakciók súlyos üzenetet kell hogy jelentsenek a kormányzatnak. Lehet itt 280 forintos árfolyamot csinálni szigorú fiskális politika mellett is, de lehet, hogy ilyen megnyilatkozások mellett magasabb kamatszint kell hozzá. És most lehet türelmesen várni arra, hogy a befektetők előbb-utóbb a lényegi információkra alapozva foglalják el a pozíciójukat.