Középkorúaké a világ

A megszorító intézkedések nem tesznek jót a pályakezdőknek. A hazai diplomások nagy része például eddig a közszférában talált állásra, ám a karcsúsodó közigazgatási, költségvetési szervek mostantól nem várják tárt karokkal a frissen végzetteket. A pályakezdő szakmunkások egy része már most azzal szembesült, hogy „leértékelt” munkakörben kap állást, így a cég ugyanis megússza a júliustól életbe lépett, szakképzetteknek járó garantált bérminimum kifizetését. A vállalkozások emelkedő közterhei, az egyre dráguló munkaerő pedig egyébként is csökkenti a (legális) foglalkoztatási kedvet.

A korfa másik végén lévő ötven év felettiek sincsenek jó helyzetben. A cégek nem tartják elég innovatívnak őket, sőt munkatapasztalatukból adódóan drágák is. Mindennek ellentmond, hogy a demográfiai változások, a lakosság öregedése miatt épp preventív intézkedésekre van szükség, amelyekkel az ötven év fölöttieket bent lehet tartani a munkaerőpiacon.

A vállalkozások jelenleg a 25–45 év közötti, releváns munkatapasztalatú munkavállalókat preferálják, pedig 2021-ben a lakosság átlagéletkora már 43 év lesz… Sőt, 15 év múlva az idősek aránya a 20 százalékot is meghaladja az ország lakosságán belül.

Nem magyar, európai szintű probléma a pályakezdők, az idősek állásszerző küzdelme. A kormányok „próbálkoznak”: járulékkedvezmény, prémiumévek program, munkakipróbálás, most úgy tűnik, a német módszer a bérpótlék lesz. Ám hosszú távon a munkaerőpiac öngyógyító mechanizmusát az a felismerés segítheti, hogy vegyes munkahelyi csapatokra van szükség, hogy a korfa két széle is értékes munkaerő.

A kormányok teszik a dolgukat, ám ez még kevés. A pályakezdők és az idősek önmarketingjét is erősíteni kellene (iskolai kereteken belül, tréningek segítségével), s a vállalatok ösztönzésén túl szükség lenne a társadalmi figyelemfelkeltésre.