Sorba állnak a bankok is

Maga a jogszabály – amely szerint az elért hozam 20 százalékát teszi zsebre az állam – önmagában messze nem indokolna ekkora felhajtást: annál is inkább, mert ez az adónem (helyesebben annak mértéke) csak nálunk új, Európa más országaiban teljesen megszokottnak számít. A nagy igyekezet mögött inkább az ügyfélszerzési kényszer állhat: a hazai bankoknak ugyanis egyre nehezebb új kuncsaftokat csalogatniuk magukhoz, hiszen ma már a pénzügyi termékek teljes spektruma elérhető Magyarországon, a piaci szereplők száma pedig a torta nagyságához mérten viszonylag magas. A zömmel külföldi tulajdonosok növekedési elvárásai ugyanakkor nem nagyon változtak az utóbbi pár évben, kevés kivétellel minden szereplőnek átlag feletti bővülést kell(ene) produkálnia. Mindezt meglehetősen kedvezőtlen környezetben: egyrészt a bankok adóterheit illetően is történtek újabb szigorítások (szolidaritási adó és új típusú bankadó bevezetése), másrészt a megszorító intézkedések az ügyfelek laposabb pénztárcáján keresztül is rontják az üzletmenetet. A bankoknak kedvező viszont, hogy a hoszabb lejáratú lekötések felé terelődhet a megtakarítások egy része, ami forrásszerzési szempontból nem rossz.

Ilyen körülmények között érthetőnek tűnnek a gáláns ajánlatok, amelyek a jegybanki alapkamat jelenlegi mértékét figyelmen kívül hagyva próbálják meggyőzni a megtakarítással rendelkező régi és leendő ügyfeleket. A betétes ügyfél persze önmagában nem az igazi, főleg így, hogy irreálisan magas, akciós árat kell fizetni a pénzéért. Viszont a nagy ár könynyen megtérülhet. Ha már a nagyobb megtakarítással rendelkező egyén betévedt valamelyik fiókba, gyorsan rá lehet venni a jövedelmezőbb szolgáltatások igénybevételére is: át lehet hozatni például mástól a folyószámláját – ez egyébként néhány betéti konstrukciónál feltétele is a nagy kamatnak –, később megkínálhatják hitelkártyával, vagy kaphat nagyobb összegű, jó hosszú futamidejű hitelt is.

A bankok részéről érezhető adakozó hangulat valószínűleg a szeptemberi határidő elmúltával is fennmarad, hiszen a többség nem engedheti meg magának, hogy gyorsan kihátráljon a most kialakult helyzetből. Ráadásul az is a kamatok visszaesése ellen hat, hogy a jegybank még az idén vélhetően felfelé módosít az irányadó rátán.

A megemelt kamatadó érintettjei persze nem biztos, hogy ugyanolyan nagy figyelmet szentelnek a kérdésnek, mint a pénzügyi szolgáltatók, ennek megfelelően a betétakciók özönének hatása korlátozott lehet. Nem szabad egyebek mellett megfeledkezni arról a tényről, hogy Magyarországon a háztartások pénzügyi megtakarításainak jelentős hányada még mindig készpénzben van, a lakosság nagy részének pedig nem is igen van olyan megtakarítási portfóliója, amelyet a szeptemberi határidő közeledte alkalmából átrendezhetne (ha hallott egyáltalán a változásokról). Másrészt a jogszabály rendelkezéseiből adódóan – amelyek szerint a banki betéteknél a határidőt követő, első teljes kamatperiódus lejártakor keletkező adót kell megfizetni – a piaci szereplők elsősorban a hosszú távú, éven túli lejáratú megtakarításokra próbálnak koncentrálni, amelyek a lakossági befektetők körében nem túlságosan kedveltek. Nem használ a kamatakciók eredményességének az sem, hogy a bankok mellett egyéb szolgáltatók – elsősorban az alapkezelők – is felkészültek a kamatadó jelentette kihívásokra. (Egyelőre ugyanakkor úgy tűnik, hiába tették, hiszen augusztus első két hetében csak egy átlagos hónap első felének megfelelő mennyiségű pénz áramlott a hazai befektetési alapokba.)

Maguk az ügyfelek – a számukra kedvezőtlen változás ellenére – mindenesetre kényelmes helyzetbe kerültek, hiszen a megemelt adó okozta többletterheiknek egy részét elnyelik a bankok által kínált magasabb kamatok. Másrészt számíthatnak arra: bármely fiókba térnek is be lekötni való pénzzel, a szokottnál is szélesebb mosollyal várják őket.

A szerző a Világgazdaság munkatársa