Eladni az FHB-t, de kinek?

Az állami részvénycsomag más piaci szereplőnek történő értékesítése egy univerzális banknál nem lenne elvetendő ötlet, hiszen jelenleg több olyan játékos is pályán van a magyar piacon, aki boldogan választaná a bankvásárlást mint a piacszerzés kissé drága – ámde gyors és viszonylag egyszerű – formáját. Az FHB-nál ugyanakkor ez a megoldás korántsem ennyire könnyű, hiszen ez a bank több szempontból is speciális helyzetben van.

Az egyik, hogy tulajdonosi szerkezete eltér a megszokottól. A tőzsdén forgó részvényeken és az állami csomagon kívül B sorozatú részvényosztály is működik: ezt azzal a céllal hozták létre, hogy a bankkal együttműködő szereplők kellő, ugyanakkor egymás által is ellenőrizhető kontrollt gyakorolhassanak az FHB fölött. Tekintettel arra, hogy a támogatott lakáshitelezés visszaszorulásával a B osztályban való részesedés fenntartása rövid távon nem tűnt kifizetődőnek, a számos stratégiai kérdésben vétójogot biztosító kategóriában csak az Allianz és az államot képviselő ÁPV maradt. Ennek megfelelően most adott egy bank, amely részvényeinek közel felét a tőzsdén forgatja, másik része pedig az államnál van, egy viszonylag kis, ám értékes részt pedig egy banki szárnyait is bontogató biztosító birtokolja. A másik specialitás, hogy ez a bank – még – gyakorlatilag fiókhálózat nélkül, egyéb értékesítési csatornákat is használva működik, ráadásul egy konkrét termékkör – az ingatlan fedezete mellett nyújtott hitelek – értékesítésében érdekelt.

Nem lehet megkerülni azt sem, hogy az FHB momentán jelentős átalakulási folyamat közepén jár, egész pontosan egy komplett bankcsoport és az ahhoz tartozó hálózat kialakításán fáradozik. Az ok egyszerű: jelzálogbankként, egy lábon állva a hazai piacon már nem lehet versenyképes, örökre megragadhatna a középbankok között.

Ezen tényezők alapján nem nehéz belátni, hogy a pakettjének értékesítését szem előtt tartó ÁPV-nek finoman szólva is nagyon körültekintőnek kell lennie. (Ez az óvatosság az előző privatizációs tanácsadói tendert látva, úgy tűnt, meg is van, hiszen akkor még nem kizárólag szakmai befektetőnek történő eladáshoz kerestek tanácsadót.)

A jelen helyzetben mindenesetre három változat jöhet szóba az állam – és persze az Allianz – csomagjának értékesítésére. Az első verzió egy új, nagy nemzetközi bankcsoport színre lépését jelentené, amely – kihasználva a gyakorlatilag utolsó lehetőséget – az FHB megvásárlásán keresztül jelenne meg Magyarországon. Ennek a megoldásnak nagy előnye lenne, hogy egy újabb feltörekvő szereplővel gazdagodhatna a piac. E forgatókönyv ellen szól ugyanakkor, hogy a bank megvételével az új szereplő egyáltalán nem válna meghatározóvá a piacon, ráadásul fiókhálózatot és egy komplett szolgáltatási palettát is ki kellene építenie.

A jelen lévő versenyzők közül kikerülő vevő már életszerűbb megoldásnak tűnik, hiszen több olyan bank is létezik Magyarországon – többek között a Citibank, a Budapest Bank vagy a HVB –, amelyik számára nem kizárt, hogy ilyen eszközzel is bővítse hazai aktivitását. A fő bökkenőt ebben a változatban az Allianz kivásárlásának szükségessége jelenti, ez – tekintettel a biztosító frissen indult leánybankjára – feltehetően nem menne könnyen és olcsón sem.

A harmadik, egyben legkézenfekvőbb megoldást maga az Allianz jelenthetné, főként úgy, hogy friss bankpiaci szereplőként az FHB állományai, illetve piaci tapasztalatai nem is lennének ellenére: több mint valószínű tehát, hogy a majdan kiválasztandó tanácsadó is ezt a verziót javasolja majd a többségi tulajdonosnak.

Ismerve ugyanakkor az eddigi fejleményeket, egyáltalán nem biztos, hogy a mostani lesz a végleges fordulat az FHB privatizációjában. Pedig ez az egyetlen hazai bank, amelyet jó időben és a megfelelő módon kezdett el magánosítani az állam: most kellene vigyázni, hogy a második lépést se rontsák el.

A szerző a Világgazdaság munkatársa