Jut is, marad is

A kormány Új Egyensúly programja komoly egyensúlytalanságot okozott a 2007. évi bérajánlások terén. Az Országos Érdekegyeztető Tanács oldalai között óriási a különbség: a kormány 6–6,5 százalékos keresetnövekedési ajánlást javasol a versenyszférának, a munkavállalói oldal 13–15, a munkaadói oldal maximum 3,5–6 százalékot.

A megszorító intézkedések mindenkit érintenek, így Karinthyt plagizálva (Férfi és nő hogyan is érthetnék meg egymást, hisz mind a kettő mást akar – a férfi nőt, a nő férfit.) írhatom: munkavállalók és a munkaadók hogyan is érthetnék meg egymást. Az előbbiek több fizetést, az utóbbiak nagyobb profitot akarnak. Az biztos, hogy az idén a munkavállalói oldal – a megszorítások kompenzálásaként – irreális bérfejlesztési követeléssel lépett fel. A munkaadók országos bérajánlás nélkül is emelnek fizetést – ha tehetik, igaz, egyre szofisztikáltabban: a munkakörök hozzáadott értéke szerint.

Az eltérés nemcsak az OÉT-en belül nagy, a tanácsadó cégek véleménye is különbözik. A Hewitt előrejelzése alapján 5,4–5,7 százalék között várhatók a jövő évi béremelések, a Mercer Magyarország ezzel szemben átlagosan 7,3 százalékot jósol, a Watson Wyatt prognózisa e kettő között van: 6,4 százalék.

A 2007. évi fizetések néhány esetet kivéve – Magyar Posta, Tesco, vagyis főleg azok a cégek, ahol a szakszervezetek megalkudnak a keresetekről – nem konszenzussal dőlnek el, hanem kizárólag az üzleti tervek alapján.

Jó hír, hogy a Mercer elemzése szerint a jövő évi fizetések meghatározásánál a cégek több mint egyharmada figyelembe veszi, hogy a dolgozók nettó jövedelme visszaesik. Vagyis a vállalatok egy része igyekszik a dolgozók életminőségére is gondolni. Ha ez valóban így lesz, akkor a cégek betartják a „jut is, marad is” elvet, s most ez az egyetlen etikus foglalkoztatói magatartás.