Négyötödös reformkészültség

Nem kis elégedettséggel nyugtázta Molnár Lajos egészségügyi miniszter, hogy elkészült az ágazat átalakításának keretet szabó törvények négyötöde. Szép teljesítmény ez, hiszen amit az elmúlt tizenhat évben nem sikerült elérnie egyetlen tárcavezetőnek sem, ahhoz neki fél év sem kellett.

Persze kevés olyan egészségügyi szervezet, érdekképviselet lehet hazánkban, amelyik elismeréssel beszél a miniszter ellentmondást nem tűrő módszeréről. Ám úgy tűnik, ez Molnár Lajost kevéssé izgatja. Meglehet, a reformtól távol áll a demokrácia.

Más kérdés persze, nem bicsaklik-e meg az átalakítás, hiszen a megsarcolás előtt lévő gyógyszercégek, a jogaiktól megfosztott egészségügyi kamarák, sőt a politikai ellenzék is alkotmányossági aggályokat fogalmazott meg az elfogadott törvények miatt. Többen a legfőbb taláros testülethez fordultak, mások – bízva az elmúlt évtizedekben sikerrel járó akcióikban – élőlánccal tiltakoznak kórházaik átalakítása miatt.

A szakminisztert ez persze csöppet sem zavarja, gőzerővel folytatja megkezdett munkáját.

Ám kórházügyben valamit engedett. Ugyanis a százhatvan intézményből az általa korábban csupán harmincegy kiemelt státusúnak minősítettet nyolccal megtoldotta. Vélhetően nem csak a kiegyensúlyozottabb betegellátás miatt döntött így, bizonyára engednie kellett a nagyobbik kormánypárt nyomásának.

A tét nagy. A jövőben ugyanis csak a kiemelt intézményeknek garantált a biztosító finanszírozása, a többinek osztozni kell a központilag meghatározott ágyszámon és az azokon végzett gyógyításért járó biztosítói apanázson. Ám biztosan nem lesz könnyű az önkormányzati tulajdonú intézményekről szóló alku.

Így aztán a négyötödös reformkészültség sok is meg kevés is. Kérdés, hogy a rapid módon elfogadott reformtörvények végrehajtása hasonlóan gyors lesz-e.