Balek vagy úttörő

Van valami hátborzongató abban, hogy az EU új energiakoncepciójának tegnapi brüsszeli meghirdetésére alig néhány nappal az eddig ismert legnagyobb kanadai jégtábla leválását követően került sor. A globális felmelegedés hatására leszakadt jégmező látványos figyelmeztető jel arra, hogy valóban radikális lépésekre van szükség a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére – és ezt kell az energiastratégia középpontjába is állítani.

Az Európai Bizottság kezdeményezései az üzleti élet felől szemlélve radikálisnak tűnhetnek ugyan, de ökológiai szempontból még így sem elég bátrak. Szép elképzelés az üvegházgázok kibocsátásának 20 százalékos csökkentése, de a klímakutatók szerint legalább 60 százalékos visszafogásra lenne szükség ahhoz, hogy hosszú távon is lakható maradjon a föld.

Ami viszont üdvözlendő: Brüsszel végre nagy hangsúlyt helyez annak bemutatására, hogy a klímavédelmi beruházások gazdaságilag is megtérülő befektetésnek számítanak. Ennek a szemléletnek az elterjedésére lenne nagy szükség ahhoz, hogy tényleges előrelépés történjen. No meg arra, hogy a választópolgárok egyre nagyobb része követelje a politikusoktól: ebben a témában ne a szokásos négyéves tervezési ciklusban gondolkodjanak.

Az első tagállami reakciók ebből a szempontból biztatóak. A soros EU-elnök német kormány még ambiciózusabb célok kitűzését szorgalmazza, és szavakban más fővárosokban is egyre inkább elismerik, hogy ez a feladat lassan kezd fontosabb lenni minden másnál. Kérdés azonban, hogy az EU mit tehet önmagában. Az optimisták szerint úttörő és példamutató lesz a világ többi része számára, a pesszimisták szerint balek. Hogy kinek lesz igaza, az alighanem erősen függ a jövő évi amerikai elnökválasztás kimenetelétől is.

Nem lenne meglepő, ha a globális szintű kormányzás elsőként a klímavédelem terén valósulna meg.