BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Harmadolás

2006-ban a magyar GDP-növekedés a régiós átlag kétharmada volt, 2007-ben már csupán egyharmada lesz. Az okok ismertek. De meddig tart a lassulás, és főként: hol áll meg?
2007.01.31., szerda 00:00

Tavaly a régió öt országának átlagos növekedése 5,8 százalék volt, a 4,1 százalékos magyar növekedés ennek csupán a kétharmadát érte el. Még az eurót bevezető Szlovénia is gyorsabban bővült. Ismertek a 2007-re adott GDP-előrejelzések. A magyar gazdaság – a legoptimistább prognózisok szerint – a globális növekedési ütem felével és a régiós ütem harmadával bővül majd ebben az évben, és nem éri el az EU átlagos növekedését. A pesszimisták szerint ennél valamivel még rosszabb lesz a helyzet.

De hol áll meg a magyar gazdaság lassulása? Mikor érjük el a régió növekedési ütemének felét? Elérjük-e valamikor a régiós átlagot? Előfordulhat-e még valaha, hogy a magyar GDP az EU átlagos szintjénél legalább kétszer gyorsabban bővül?

Néhány évvel ezelőtt ezeket a kérdéseket még nem lehetett volna feltenni Magyarországon. Ma aligha lehet más kérdéseket feltenni. Öt év pazarló és ebből négy év dilettáns gazdaságpolitikája vezetett idáig. Most egy olyan kísérletnek vagyunk a szenvedő alanyai, amely a növekedés mesterséges lassításával célozza meg az egyensúly helyreállítását. De mit is mutat a régió többi országa a növekedés és az egyensúly terén? Ott gyors a növekedés, ahol jó az egyensúly, és ott lassul le, ahol elromlottak a makrogazdasági egyensúlyok, különösen a költségvetési egyensúly. Európa feltörekvő régiója bizonyított egy liberális közgazdasági tételt: a gazdasági növekedést csak átmenetileg lehet egyensúlyi áldozattal gyorsítani, ez végül megbosszulja magát, és a tartós egyensúlytalanságból tartós növekedési áldozat lesz. A magyar gazdaság lassulása és az egyensúlyi mutatók romlása együtt halad: de tényleg 2007-ben éri el a lassulás a mélypontot? Azért fontos ez, mert egy másik közgazdasági tétel már aligha igaz: tartósan alacsony gazdasági növekedéssel nem lehet tartósan fenntartani a makrogazdaság egyensúlyát. Demokráciában és nyitott piacgazdaságban nem lehet, természetesen diktatúrával és zárt gazdasággal ez lehetséges. Lehetséges, de nem érdemes.

Ha a növekedés nem 2007-ben éri el a mélypontját, és 2008-ban még tart a lassulás, akkor hogyan hat ez majd az egyensúlyokra, különösen az államháztartásra?

Csak minisztériumi fejléces papíron jön ki, hogy először adóemeléssel, az állami beruházások csökkentésével, a kiadások mérséklésével és az infláció felpörgetésével lecsökkentem a növekedést, majd amikor úgy gondolom, hogy már elég volt, hirtelen újból növekedésnek indul a gazdaság. A valóság azonban eltér a papíros gazdaságtól. A külkereskedelmi – nyomában a folyó fizetési mérleg – javulása mögött már az üzleti szektor többségének beruházási fékezése áll, ez felerősödik 2007-ben, és a láncreakció még 2008–2009-ben is tart majd. A visszavont vagy évekre elhalasztott beruházásokból nem lesz munkahely, bér, fogyasztás: ez újabb beruházási fékezést hoz. Az EU-források késnek majd, a szűkös és nehézkes pályázatokon tömegesen nem indulnak a kisvállalkozások. A gazdaság jelentős területei lefagynak: terjed a körbetartozás, erősödik a csődhullám, nő a munkanélküliség és csökken a foglalkoztatás. Ez a gazdaság válasza a megszorításokra: ez nem papír, ez valódi láncreakció. Ez nem a jövő: ez már valóság.

1993–94-ben a privatizáció és a külföldi működőtőke-beáramlás húzta ki a gödörből a magyar gazdaságot. A kormány azt várja, hogy most majd az EU-források teszik ezt. Tévedés. Az éves beruházások legfeljebb 10 százalékát finanszírozza majd EU-forrás, de a beruházások 90 százaléka a gazdasági környezet iránytűjét használja: ha a régióban máshol sokkal jobban megy, akkor oda mennek. Ha nőnek a tőke és a munka adóterhei, miért is lenne tömeges új munkahelyteremtés és beruházás a kisvállalkozói szektorban? Ha ez a kettő nem megy: akkor mi megy majd?

Tartós egyensúlyjavulás nem lehetséges tartós növekedési áldozattal, ezért kell gazdaságpolitikai fordulat.


A szerző a Növekedéskutató Intézet igazgatója, a Fidesz–MPSZ országgyűlési képviselője

A tervezett együttműködés résztvevői

Területfejlesztési és Önkormányzati Minisztérium

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség

Magyar Kereskedelmi és Iparkamara

Regionális fejlesztési tanácsok


Nemzeti Fejlesztési Ügynökség

Magyar Kereskedelmi és Iparkamara

Regionális fejlesztési tanácsok

-->

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.