Hivatali optimizmus

Aligha hiheti bárki is, hogy az ilyenkor szokásos újévi jókívánságok beteljesülhetnek 2007-ben. Sólyom László ünnepi beszédének már az elején felhívta a figyelmet arra, hogy nehéz év áll előttünk, hiszen a szigorítások elkerülhetetlenek. És valóban: a következő hónapokban sokkszerűen tapasztalhatja meg a lakosság azt az egyszerű, ámde sokáig figyelmen kívül hagyott igazságot, hogy tartósan senki sem költhet többet annál, mint ami a rendelkezésére áll.

A hideg zuhanyból még a múlt hétre is maradt, hiszen a kormány a két ünnep közötti viszonylagos érdektelenséget használta ki arra, hogy közzétegye a gyógyszerár-támogatások jelentős megkurtítását. A 40 milliárd forintos kiadáscsökkentés nyugalmasabb időkben bizonyára kiverte volna a biztosítékot, egyelőre azonban nem vetett nagyobb hullámokat az ügy. Mintha ez már csupán egy csepp lenne a megszorító intézkedések tengerében.

Pedig már csak néhány hét, és a választópolgár saját pénztárcáján keresztül érzékeli, mit is jelent a leszámolás a gondoskodó állam illúziójával. A köztársasági elnök – feladatához méltóan – igyekezett optimizmust sugározni az eljövő nehézségek elviseléséhez. Abban azonban talán túlzott a derűlátása, hogy a közbizalom felépítése nem lehetetlen, és a pártpolitikai megosztottság nem gyökerezik mélyen. Mert bár egy nyelvet beszélünk, de továbbra sem értjük egymást. Valószínűleg nem 2007 lesz az az év, amikor ebben sikerül áttörést elérni. GCs