Kármentés gyógyszerügyben

Az egyik patikában a minap összeverekedtek a betegek. Attól tartottak, mire rájuk kerül a sor, kifogy a kívánt gyógyszer. Lévén a hírforrás megbízható szakember, hüledezve bár, de el kell hinni a hihetetlent.

Az eset felelősökért kiált.

Nem azzal van a baj, hogy olcsó gyógyulásra buzdít az egészségügyi miniszter, hiszen tény: a tb-járulékok nem fedezik az igényelt gyógyszerár-támogatás összegét. Inkább a módszer kifogásolható. Az évtizedeken át ingyen gyógyszerhez szokott, majd az elmúlt másfél évtizedben is javarészt a biztosító támogatásával kapott terápiát élvező embereket ugyanis nem lehet egyik napról a másikra átprogramozni. Előzetes magyarázat nélkül.

Maga a miniszter is elismeri: a reform magatartás-változást jelent. Ami, mint látjuk, nem megy pár hónap alatt. Nem tudta feldolgozni az ország a fél év alatt meghozott öt egészségügyi reformtörvényt. S most, hogy végre is kell hajtani a kórházi ágyszámcsökkentést, a megszokottnál lényegesen több pénzt kell fizetni az orvosságokért, netán áttérni olcsóbb terápiára, túl sok ez egyszerre.

A tegnapi gyógyszertérítési díjemelést – csakúgy, mint számos más intézkedést – nem előzte meg politikai, egészségpolitikai tájékoztatás. Nem vonták be az előkészületbe a patikusokat, az orvosokat, a gyártókat, a biztosítottakat, így dagadt óriássá a káosz.

A szaktárca a döntései előtt „a titkon tartani a végsőkig” elvet képviseli. Talán az idő előtti nyilvánosságra hozataltól félti a reformot. Ám éppen a reform sikere érdekében kellene megtalálnia a középutat.

Valószínűleg akkor sem marad el a népharag, ha időben kiderül, a gyógyszerekért lényegesen többet kell fizetni a megszokottnál. Ám az is valószínű, hogy a korrekt magyarázatot tudomásul vették volna az emberek.

A drágulás idejével együtt indított „Gyógyuljon olcsóbban!” tájékoztató kampány bizony elkésett. Kár.