Kímélhető cégpénztárcák
A szakképzési hozzájárulás (a béralap másfél százaléka) többféleképp elkölthető. Ha a vállalkozás semmilyen módon nem használja fel a saját céljaira, akkor az adóhatóságon keresztül a munkaerő-piaci alapba kell befizetni. Ám ha egy cég úgy dönt, nehogy már az államkasszát gazdagítsa ez a pénz, kerüljön inkább láthatóbb helyre, akkor például a hozzájárulás alapjának maximum fél százaléka – ez a bruttó kötelezettség egyharmada – a saját dolgozók képzésére költhető. Sőt mostantól a mikro- és kisvállalkozások ennek hatvan százalékát fordíthatják oktatásra.
A bruttó fizetési kötelezettség legfeljebb háromnegyedét szakképző iskola vagy maximum 37,5 százalékát felsőoktatási intézmény számára adhatja át a cég úgynevezett fejlesztési támogatásként. Sok munkaadó kihasználja a szinergiát, és ezt a támogatást annak a képzőnek adja, ahol épp a saját dolgozók oktatása zajlik.
Akadnak vállalkozások, amelyek olyan ügyesek, hogy a teljes hozzájárulási kötelezettséget „elköltik”. A szakiskolai tanulók számára gyakorlati képzést folytató cégeknél a tanulókra fordított kiadások összegének leírásával például ez elérhető. Sőt, ha meghaladják a tanulói ráfordítások, juttatások a vállalkozás szakképzési befizetésének kötelezettségét, a többletkiadások visszaigényelhetők az oktatási tárca alapkezelőjétől.
A legizgalmasabbak mégis a saját dolgozók képzésére költhető forintok. Rengeteg munkaadó panaszkodik a rossz szakképzésre, a pályakezdők hiányos tudására. Íme egy forrás, amelynek segítségével tulajdonképpen „ingyen” finanszírozhatók a vállalati belső és külső szakmai képzések, nem kell külön pénzt költeni például nyelvi, informatikai vagy épp pénzügyi tanfolyamokra sem.
Egy forrás, amelyről a cégek eldönthetik, hogy az APEH pénztárcáját gazdagítja-e, vagy inkább a dolgozók fejét.
