Mihez képest?
Kétes értékű dicsőség, hogy az államháztartás múlt évi GDP-arányos hiánya valószínűleg mégsem lett két számjegyű. Ismeretes: az MNB számításaira alapozva a jegybank ügyvezető igazgatója kedden jelezte, hogy a deficit alatta maradhatott a 10,1 százalékos célnak, s 9,4 körül alakulhatott. A Pénzügyminisztérium tegnap 9 és 10 százalék közé tette ezt a mutatót. Ez persze még így is utcahosszal a legmagasabb a huszonöt tagot számláló Európai Unióban.
A teljesség kedvéért nem szabad megfeledkezni arról, hogy ennél biztosabbat csak márciusban tudhatunk a fiskális folyamatok múlt évi alakulásáról, amikor is a helyi önkormányzatok – jelenleg csupán közelítően becsülhető – egyenlegéről már rendelkezésre állnak az előzetes adatok. A végleges számra pedig az uniós statisztikai sajátosságok miatt októberig várnunk kell. Mindenesetre az elmúlt évek gyakorlatával szemben vélhetően nem esik majd túl messze a 9,4 százaléktól.
A laikusok számára akár úgy is tűnhet, annyi sikertelen kísérlet és szemlesütéses magyarázkodás után e téren most végre teljesítette vállalását a Pénzügyminisztérium, illetve a kormány. Tévedés. Emlékeztetőül: a 2006-os hiánycél eredetileg – hovatovább egészen június elejéig – 6,1 százalék volt.
Kétségtelen, a felsrófolt hivatalos tervnél, sőt még a költségvetés alakulásáról a legpontosabb becsléseket adó jegybank legoptimistább prognózisánál is jobb szaldó kellemes meglepetés. Nem mellékesen Veres János fő pénzügyérnek jól is jön.
Hiba lenne azonban ezt a produktumot megpróbálni erényként beállítani, sikerként feltüntetni. Inkább a „második félidőben” nyújtott formát kellene állandósítani. Még szerencse, hogy az EU szégyenpadjába való ültetés és a közösségi források felfüggesztésének fenyegetettsége beivódott a szocialista-liberális fejekbe. De mi lesz, ha elenyészik a külső nyomás?
