Szembenézett

Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké válása óta ismeretlen az uborkaszezon. Nyáron lépett hivatalba, akkor a „puccs”, majd a kormányalakítás adta a témát a sajtónak, aztán a politikai karakterformálás, majd a száz lépés, utána a könyve megírása, a legutóbbi nyáron az újabb kormány által diktált megszorítások, reformok. Az idei januári holtszezonban a kormányfő nyilatkozatoktól való visszafogása volt a hír, s az, hogy vajon mennyire érvényesül az akarata az MSZP megreformálásában.

Palackba zárták, aztán tessék, január végére „kitört”, s megint elöntötte a médiát. A sokak által most már nemcsak hiperaktívnak, de grafománnak is titulált Gyurcsány Ferenc tulajdonképpen egy-két üzenetet csempészett be a Szembenézés című dolgozatába. Egy: kereshet az MSZP más reformert, de még egy ilyet nem talál. Kettő: keresni kell a megegyezést, párbeszédre van szükség, de nem a Fidesszel, hiszen az egyre nyilvánvalóbban megsérti a demokratikus minimumot, ma már antiliberális, populista, radikális politikai alakulat. Három: a baloldaliak és a liberálisok keblére ölelte az MDF-et.

A baloldal ideológusaként igyekszik feltűnni a kormányfő, el akarja hagyni az őszödi beszéd „bélyegét”, közben készül a szocialisták februári elnökválasztó kongresszusára. A miniszterelnök a kommunikációs húzással ismét „betöltötte az űrt”, a pártelnöknek való megválasztásához ez untig elég lesz, a többit majd meglátjuk. TE