A vizitdíj ára

Még nem értjük igazán, de érezni már kezdjük az egészségügyi reformot. Különösen a pénztárcánkon.

Az egészségügyi miniszter úgy tartja: a reform szemléletváltást jelent, amely csak lassan halad előre. Lehet, hogy ezt kívánja gyorsítani a különféle címen kivetett díjakkal?

Mindenesetre holnaptól – a gyógyszerekre már korábban kirótt „dobozdíj” után – immár belépőt kell váltani az orvosi rendelőkbe, a kórházakba. Ha gyógyulni akarunk.

A vizitdíjnak nevezett jegy ára ugyan csupán háromszáz forint, bevezetése mégis hatalmas port vert fel az országban. Elsősorban orvosi körökben.

A kórházak és rendelők istencsapásának tartják az újabb feladatot, úgy vélik, az elvárt bevétel nem ér fel a befektetett energiával, a pénzbeszedéshez szükséges eszközök költségeivel. Ám ha hinni lehet a becsléseknek, a vizitdíj akár 20 milliárd forinttal bővítheti a gyógyítók kasszáját. Az ugyanis a rendelőkben, a kórházakban marad. Nagy összeg.

Rossz nyelvek szerint a doktorok egy csoportja a több ezer forintos hálapénzt látja veszélyben az alamizsnával alig felérő háromszáz forint miatt. Más egészségügyiek lincshangulattól tartanak. Előfordult már, hogy kisebb dolog miatt is nekirontott orvosának a gyógyulni vágyó „beteg”.

Ám az igazán betegek hangja csendes. Ők a leginkább bizonytalanok. Mert a betegség amúgy is kiszolgáltatottsággal jár, s a legtöbb esetben szegénységgel párosul. S hiába a részletes szabályozás, ha az nem vagy csak túl későn jut el hozzájuk. Így aztán nem tudják, hogy mentesülnek a fizetségi kötelezettség alól.

Hogy helyesnek bizonyul-e a gyors iramot diktáló reformpolitika, az egészségügy minden részletére kiterjesztett és egyidejű változtatás, megválaszolhatatlan. Az azonban bizonyos: ha elfogadjuk, hogy a reform szemléletváltozás, azt kizárólag a pénztárcák megcsapolásával nem lehet elérni.