Gyógyszerpiaci káoszhárítás
Káosz van a gyógyszerpiacon. Elkerülni nem lehetett volna. De enyhíteni igen. Még akkor is, ha a kedvezőtlen változások a piac összes szegmensét érintik.
Gondolniuk kellett volna erre a politikusoknak. Mert ők tudták: az új gyógyszertörvény – amelynek egyik célja a biztosító gyógyszerkiadásainak a mérséklése – beteget, gyógyszergyártót és -forgalmazót egyaránt rosszul érint majd.
A biztosító gyógyszerár-támogatásának radikális csökkentése ugyanis ötvenmilliárddal növelheti a lakosság kiadását. A gyártóknak és a forgalmazóknak is hasonló mértékű milliárdokkal kell kiegészíteni a tb-büdzsét, miközben már tavaly jelentősen nőtt az adóelvonás.
Igaza van az egészségügyi miniszternek: a szakadékot nem lehet részletekben átugrani. Molnár Lajos hasonlata a „reformcsinálást” reprezentálja. Ám azoknak is igazuk van, akik úgy gondolják, hogy az ugrásra készülni kell. Idő, kondi szükséges hozzá.
Egy ilyen mértékű reformlépéshez előkészítetten, az érintettek bevonásával, megfelelő tájékoztatással kellett volna hozzáfogni. Még a biztosra vehető tiltakozások mellett is ezt kellett volna tenni. A döntés végül úgyis a politika joga.
A véleménycserék elmaradásának isszuk most a levét. A törvény végrehajtása során sebtében meghozott, egymással nem harmonizáló rendeletek látnak napvilágot. Olcsó gyógyszert kellene felírni az orvosnak, de az nincs a patikában. Mert a nagykereskedő nem tudja beszerezni az új feladatra nem számító gyártótól.
Eső után köpönyeg? Nem hinném. A rapid módon megalkotott rendeleteket lehetne módosítani. Ezért kezdeményeztek egyeztetést a gyógyszercégek.
Csak remélni lehet a politika fogadókészségét. Mert ahogy szereplők nélkül nincs színielőadás, úgy az egészségügy legnagyobb drámája, a reform is káoszba fulladhat az ágazat szereplőinek ellenállása miatt.
