Két év haladék

Bár a szokásos unalmas kongreszszusát tartja meg az MSZP szombat és vasárnap, az eseménynek mégis van jelentősége: az informális hatalommal eddig is rendelkező Gyurcsány Ferenc most formálisan is a párt elnökévé válik, s ezzel stabilizálja a helyzetét. A kormányfő abban bízik, hogy így a 2009-es, következő kongresszusig „leválthatatlan” lesz, megindíthatja a pártreformot, fazont adhat a szocialista pártnak, dinamizálhatja azt. A hétvégi, nyilvános legitimáció után a következő megmérettetése az európai parlamenti választás lesz, addig a kormányfő-pártelnök saját sorsát illetően nyugiban lehet. S hogy mindez sikerre legyen ítélve, Gyurcsány Ferenc elérte egy „igazi” eszköz bekerülését a kongresszuson elfogadandó új alapszabályba.

Szerepel a szövegben ugyanis egy olyan passzus, amely kimondja: az országos elnökség tagjai kétharmados szavazattal meghozott döntéssel érvényteleníthetik vagy megváltoztathatják az alsóbb szintek – regionális tanácsok, területi szövetségek, választókerületi társulások, helyi szervezetek – határozatait. Noha minden szervezet megkapja a fenti jogot az alatta levők igazgatásához, az országos elnökséget vezető Gyurcsány Ferenc mégiscsak centralizálja a döntéshozatali mechanizmust. Igaz ez még akkor is, ha nem minden elem a kormányfő tervei szerint alakult.

Félreértett híreknek nevezték a szocialisták első emberei, hogy a tagság a pártreform előkészületeiben büntette meg az elmúlt hónapok sikertelenségeiért a miniszterelnököt. Szerintük egyesek már jó előre megfogalmazták félelmeiket, „körbesírták a sajtót”, hogy a miniszterelnök nehogy megpróbálja centralizációs törekvéseit megvalósítani. A kormányfő nem szenvedett kudarcot, a pártdemokráciát féltő hangok eddig is voltak, ezután is lesznek – magyarázták többen. Az új alapszabály – akárhogy is nézzük – segíti a szocialista párt profibb működését, s igyekszik választ adni az elmúlt évek párton belüli problémáira. A tagfelvételi eljárásra, a szervezetek egymás közötti működésére vagy éppen a platformok politizálására. Utóbbi kapcsán belerakták az alapszabályba a „lex Gazsó” rendelkezést. E szerint ha egy országos platform működése ellentétes a párt általános irányvonalával vagy a párt számára káros tevékenységet folytat, illetve tagjainak száma háromszáz alá csökken, akkor elismerését meg kell vonni. Erre a párt országos választmánya jogosult.

Gyurcsány Ferenc ma „mindent visz” az MSZP-ben: az őszi parlamenti bizalmi szavazás után a frakció nem kérdőjelezheti meg a miniszterelnököt, a hétvégi kongresszus után pedig a párt nem hátrálhat ki a pártelnök mögül. A „nincs jobb választás helyette” megállapítás továbbra is tartja magát, a miniszterelnök által korábban felfestett és azóta többször megismételt tervének esélyei több szocialista politikus szerint nem csökkent. Ez így szól: egyszerre kell a társadalomra ráönteni a megszorító intézkedéseket, a lehető legtöbb frontot kell a változtatásokban megnyitni, de mindezt lehetőleg még a parlamenti ciklus elején kell meglépni.

A felépített forgatókönyv szerint 2008–2009-re megindulhat a gazdasági és a reálbér-növekedés, az uniós források hatékony felhasználásával a következő választások előtt már konszolidálódhat a költségvetés mellett a társadalom helyzete is. A konvergenciaprogram a vártnál sokkal jobb eredményeket hoz, a társadalom nagy csoportjaival viszonylag sikerült megállapodni, még a népszerűség mélypontján sincs ma oka arra a pártnak, hogy új vezetőt keressen – így summázzák a mai helyzetet még a miniszterelnököt bírálók is.

Még az ősszel – bár lehet, hogy csupán az akkori események hevében – a miniszterelnök azt mondta a szocialistáknak: ha 2009-ben rossz eredményt érnek el az uniós választásokon, akkor a párt „elzavarhatja”. Ha majd igyekszik is netán az MSZP a miniszterelnök-pártelnököt a „szaván fogni”, nem lesz könnyű helyzete a parlamenti választás előtt egy évvel új vezért, egy másik „nagy játékost” találni.

A szerző a Világgazdaság munkatársa