Négy keserves év Pesten

Igazi megdicsőülést azonban akkor éreztek, amikor a Fővárosi Közgyűlésben a demokrata fórumos városatyák is megszavazták a jelölteket, így nyilvánvalóvá vált, hogy a legfontosabb ügyekben számíthatnak a legkisebb ellenzéki (?) frakcióra. Ám miután általános elképedésre többséget kapott az a fideszes javaslat, hogy egy évvel halaszszák el a fővárosi szakiskolák átszervezését, gyorsan kiderült, mégsem lesz fáklyásmenet ez a csaknem négy év. A rendszerváltást követő legnehezebb ciklusára számíthat az MSZP és az SZDSZ.

Ez még akkor is igaz, ha a koalíciós szerződésben foglaltak alapján úgy tűnik, aláírói roppant felelősségteljes politikusok, akik nagy ívű stratégiát, impozáns fejlesztési célokat fogalmaztak meg, s rendelkeznek mindazon képességekkel és feltételekkel, amelyek szükségesek a végrehajtáshoz. Azzal valóban egyet lehet érteni, hogy a főváros is alkalmazkodjon az országos konvergenciaprogramhoz – bár valljuk be, ez a minimum –, s az is rendben van, hogy minden évben pozitív működési eredményt szeretnének elérni.

Ám ha a konkrét programpontokat elemezzük, már az igehasználat alapján is azt tapasztaljuk, a tervezők meglehetősen óvatosak, bizonytalanok, ugyanakkor egyes esetekben felettébb merészek. Több esetben nem ígérik 2010-re a beruházás befejezését, csupán a megkezdését, folytatását. Felgyorsul az M0-s körgyűrű építése és a villamosfejlesztési projekt, megkezdik az aquincumi híd építését, kezdeményezik az egységes parkolási rendszer kialakítását, folytatják a kórházak, fürdők, a színházak, art mozik, lakóházak felújítását, valamint a szociális rehabilitációs programot. S a program viszonylagos relativitását jelzi az is, hogy a dokumentum szerint elősegítik a kormánnyal kötött szerződésben szereplő ötezer fős konferencia-központ megépítését. Ez az a konferencia-központ – ha valaki nem tudná –, amelynek a fontosságáról az idegenforgalmi szakemberek már legalább a kilencvenes évek közepe óta beszélnek, s amelynek már esztendők óta állnia kellene. S nagy kérdés az is, végeznek-e a Szabadság, valamint a Margit híd rekonstrukciójával, amelynek már többször nekirugaszkodtak, de azután mindig találtak valamilyen ürügyet a munkák elhalasztására. Persze ez mind semmi a 4-es metróhoz képest, amely „természetesen” az első helyen szerepel a koalíciós megállapodás aktuális fejezetében. Holott ha az anyag szerkesztői rutinosabbak, eldugják valahova a 20. pont környékére, miután már ki tudja, hányadszor és mikorra ígérték meg Demszkyék az átadását, s már az is nyílt titok a Városházán, alig van esély arra, hogy tartsák a legeslegeslegvégsőbb 2010-es határidőt.

Tehát a program végrehajtása még akkor is irdatlan munkát követelne a hatalmon lévőktől, ha kényelmes többségben lennének, és garantáltan megszavaznák a hivatalból érkező előterjesztéseket. De ez messze nincs így. Az egyfős többség nem többség, s a tegnapi eset a jó példa rá, még a koalíciós városatyák is beintenek, ha nem értenek egyet a javaslatokkal, vagy netán a jól felfogott személyes érdekük azt kívánja.

De nem csak iskolabezárások lesznek a jövőben, kerül lakat kórházakra, más intézményekre is, és szükségesek lesznek további, lakosságot sokkoló intézkedések is, amelyek szintén kiválthatják a párttársak ellenkezését. S ekkor még nem szóltunk a gyakran ellenérdekelt kerületi önkormányzatokról, amelyek még akkor is problémát okozhatnak, ha történetesen MSZP–SZDSZ-koalíció irányítja őket. Az ellenzékiek által vezetett városrészek pedig kifejezetten megkeseríthetik a főváros életét.

Jó városirányítást!