Tavaszi készülődés

Kóka János bejelentette, hogy indul az SZDSZ elnöki posztjáért. Az eseményt a mindennapos ügymenet elmosta. Tudtuk, megméretteti magát, azt is, hogy mögötte áll a liberális pártelit, s azt is, hogy a gazdaságpolitikára teszi a hangsúlyt, szemben ellenfelével, aki a klasszikus liberális értékek mentén kampányol.

Bár tehát a ringbe szállás mínuszos hír volt, a koalíció jövőjét illetően mégsem mindegy, hogy mi is lesz az SZDSZ sorsa. Az elnöki posztért folyó küzdelem egyelőre csak pár ember ügye, a nagypolitika nem is ért rá ezzel vesződni. Utóbbi erejét a március 15-ére való készülés köti le: lesz-e az újabb nemzeti ünnepen zavargás, vagy nem. A Fidesz megtette a kordonbontási, általuk jogvédőnek nevezett akcióját, ám azóta a reagálás taktikáját választotta ismét.

Igaz, reagálni való témákból most sem volt hiány. Elkészült ugyanis a politológiai-szociológiai elemzésre sikerült, a Bibó-idézetek miatt még a Gyurcsány-féle Szembenézésre is rímelő Gönczöl-jelentés. De volt a kancelláriaminiszter által bejelentett terrorfenyegetettség is, amely jó okot ad arra, hogy miért is kell a Kossuth téri kordont továbbra is fenntartani. Azt csak remélni tudjuk, hogy a kormány nem hitelteleníti el a „nemzetbiztonsági kártyát”. De valójában nem is lesz időnk ezeket az ügyeket feldolgozni, kitárgyalni, mert „pereg tovább a film”: itt kopogtat az ajtón a vizitdíj, a kórházbezárás, a parlamenti évadnyitány. És aztán végül tényleg itt lesz március 15. is. TE