A Csányi-faktor

A közgyűlési szezon előtt – immáron menetrendszerűen – érkeznek a találgatások a vezető hazai hitelintézet jövőjével kapcsolatban. Ezúttal a Napi Gazdaság vonta le a következtetést: megnyithatja az utat az OTP felvásárlása előtt a csoport alapszabályának tervezett módosítása; tavaly egy elemzőcég állt a nyilvánosság elé azzal, hogy öt éven belül ellenséges kivásárlás tárgya lehet a bankcsoport, míg tavalyelőtt elemzők jutottak hasonló megállapításra.

A társaság meghívójában valóban szerepel az alapszabály módosítása, ám az lényegében nem érinti a felvásárlást korlátozó pontokat. Hasonlóképpen értékelte a piac is a történteket, hiszen a papír árfolyama nem reagált a regionális szektorátlagot jelentősen meghaladó mértékű drágulással.

Hogy az OTP Bank hosszú távon felvásárlási célpont lehet, azt kár tagadni. A hosszú táv jelen esetben azonban inkább évtizedet, s nem éveket jelent, és semmiképpen sem célszerű a folyamat egyik mérföldkövének tekinteni a közelgő közgyűlésnek javasolt napirendet. Már csak azért sem, mert a megváltoztatni tervezett pontot eddig is könnyedén kikerülhette volna az, aki valóban meg kívánja szerezni az OTP-t.

A társaság jövőjét firtatóknak az élet persze lépten-nyomon kínál elemeznivalót. A minap például a Moszkvában tárgyaló miniszterelnök az orosz elnökkel döntött arról, hogy az eddigi egyedi megállapodások helyett – két egyéb szektor mellett – a bankszektort érintő hosszú távú megállapodást kötnek.

Egy ponton rendre sántítanak az OTP függetlenségének elvesztésére jutó okfejtések. Röviden összefoglalva a hiányosságukat: a bankcsoport csak akkor lesz eladó, ha azt Csányi Sándor is úgy gondolja. Egyes elemzések szerint az elnökvezérigazgató hatással lehet a szavazatok legalább 26 százalékára, így megkerülhetetlen tényezőt jelent bármifajta vevőjelöltnek. Ő azonban éppen lapunknak szögezte le – az OTP stratégiáját is felvázolva – legutóbbi interjújában: nem érzi úgy, hogy ez a kérdés tízéves időtávon belül indokolt lenne.