A tőkepiac mostohagyermeke

Az utóbbi évek méltatlanul mellőzött tőkepiaci szereplője lett a valamikor még régiós úttörő és teljes fényében pompázó Budapesti Értéktőzsde. Nemhogy segítséget, de ösztönzést sem igazán kapnak az állam részéről a hazai cégek arra, hogy tőkeszerzés céljából a pesti börzére menjenek. Nem beszélve az állami társaságok tőzsdén keresztül történő privatizációjáról: csak szavak maradtak a korábbi ígéretek, amelyeket a kormányzat meglebegtetett, például a Budapest Airport esetében. A múlt hónapban elszállt az egyik utolsó nagy lehetőség, a Malévvel kapcsolatos is. Reménység még maradt: az Állami Autópálya-kezelő, a Szerencsejáték vagy a Magyar Posta tőzsdén keresztül történő értékesítése. Itthon a legutóbbi, állami tulajdonú társaság, amelyik a parkettre lépett, a Matáv volt – ennek az idén éppen tíz éve.

De ne legyünk igazságtalanok! A börzére igyekvő társaságoknak a bevezetési költségek felére a gazdasági tárca vissza nem térítendő támogatást ad; a keretösszeg 100 millió forint. Ez azonban még a kezdethez sem elég; valljuk be, kevés segítség a BÉT-nek.

A jogi környezet is inkább a kivezetéseknek, mintsem a bevezetéseknek kedvez. Pedig jó lenne figyelni például a lengyelekre, ahol a tőzsde az utóbbi egy-két évben eddig soha nem látott virágzásnak indult: tavaly 38, az idén eddig már 11 parkettre lépés volt. Ott felismerték az erős, önálló tőzsde fontosságát, míg itthon a BÉT csak vergődik.

Pedig a börze részéről megfontolásra érdemes javaslatok születtek a hazai tőkepiac fejlesztésére. Tavalyelőtt a tőzsdeelnök nyílt levélben fordult a kormányfőhöz, hogy az állami cégeket a börzén privatizálják, javasolta az öngondoskodást is segítő hosszú távú tőzsdei befektetési számla (htb) létrehozását. Legutóbb pedig felvetette, hogy akár az önkormányzati társaságok is a parketten keresztül juthatnának friss tőkéhez. Mindez annyit ért, mint a falra hányt borsó.