Bűzlik, de kinél?

Gázellátásunk biztonságát érzi veszélyben az az ellenzéki képviselő, aki szerint a miniszterelnök az orosz importvezeték építése javára lemondott arról, hogy részt vegyünk az alternatívát jelentő Nabucco gázvezeték projektjében. Ha így van, éppen jókor szólt. Még lemondhatjuk a dél-európai gázvezeték és a 15 milliárd köbméteres kereskedelmi gáztároló projektjét, azt a kis téli gázhiányt pedig kibírtuk eddig is.

Azt persze maga a politikus sem javasolta, hogy álljunk el az oroszokkal tervezett vállalkozástól. Csak éppen – alappal vagy alaptalanul – felhívta az orosz fél figyelmét, hogy komoly versenytárs, a Nabucco-projekt híján jelentősen javultak az itteni tárgyalási pozícióik. Tudatta velük továbbá, hogy ne vegyék túl komolyan a magyarokat. Először rohangásznak Moszkvába a gázuk miatt, azután, ha ígéretet kapnak a helyzet javítására, rögtön büdös nekik az egész.

Az viszont igaz, hogy az orosz gázimport növelésével egyébként is erősödne egyoldalú kitettségünk a szállítónak. De az is tudnivaló, hogy a Nabuccóval sem jönne el a Kánaán. Intő jel, hogy az elvi támogatását adó EU eddig egy fillért sem adott hozzá. Geopolitikai megfontolásból ugyanis nem nagyobb ötlet az iráni gázra alapozni, mint az oroszra. Azt meg végképp botorság gondolni, hogy az exportőr szovjet utódállamok túl sok gázt nyomhatnak majd a Nabuccóba az orosz Gazprom akarata ellenére.

Pedig lenne itt tennivalója a képviselőnek, ha valóban a gázbiztonságunkért fáj a szíve. Lobbizhatna például azért – bár ezért elsősorban a kormányon lévőket, s közöttük is Gyurcsány Ferencet fizetjük –, hogy azonos legyen a Nabucco és az orosz földről érkező cső európai szakasza. Ekkor több forrásból többféle gáz is jöhetne. Az ilyesfajta lobbizás persze fáradságos és kevésbé látványos, jelen esetben nem is ígér túl sok sikert. De legalább nem ártana vele az országnak. Mint most.