Ellenzéki forma

Formai szempontból úgy kellene az ellenzéknek az ügyeket feldobnia, ahogy a fideszes Németh Zsolt tette a Nabucco– Kék Áramlat gázvezeték kapcsán. Rárepülni egy miniszterelnöki félmondatra, jelezni aktualitását, így parlamenti felszólalást építeni rá a kormányfő oroszországi látogatása előtt. A tartalmát persze lehet vitatni, amellett hogy a külpolitika nem is igazán érinti meg a honpolgárokat, s tény az is: az energiaellátás bonyolult problémáját nehéz köznyelvre fordítani. Mindenesetre a Gyurcsány–Putyin találkozót sikerült még inkább a figyelem középpontjába állítani. Erről az ügyről szólt a hét. A többi téma a „szokásos” mederben csordogált. Például kérdésként vetődött fel: vajon az SZDSZ miért nem tud tőkét kovácsolni abból, hogy ez az egyetlen hazai párt közel és távol, ahol valódi versenyben mérik meg magukat az elnökjelöltek? De felvetődhet a liberálisoknál az is, hogy lesz-e realitása a Kóka János és a Fodor Gábor által is kilátásba helyezett koalíciós szerződés-felülvizsgálatnak. Ezen a héten is lehetett fogadásokat kötni: Demcsák Zsuzsa kormányszóvivő-jelölt eljut-e a kinevezésig? A napokban jöttek létre a nemzeti kerekasztalok, amelyek, mondhatni, évekig itt lesznek velünk, s e témában is csak tippelni lehet, hogy vajon túljutnak-e a „papírgyártáson”, azaz érdemi megoldási alternatívákat ajánlanak, amelyeket közül valóban választ is a politika. Vagy csak jól elbeszélgetünk megint egy közkedvelt magyar témáról, a „haladásról vagy maradásról”. TE