Gyógyítás üzleti alapon

Megcáfolódni látszik a kamara elnökének orvostársai miatt érzett aggodalma. Az érdekvédő attól tart, hogy a kórházi kapacitások szűkítése miatt munka nélkül maradó doktorok hoppon maradnak. Túl az ötvenedik X-en ugyanis a közalkalmazottiságot nehéz vállalkozássá konvertálni.

Ám az élet a legjobb tanítómester. Alig száradt meg a pecsét a Schöpf-Merei kórház megszüntetéséről szóló miniszteri határozaton, az intézmény főigazgatója és tizenegy munkatársa kft.-t alakított és vételi ajánlatot tett a Fővárosi Önkormányzatnak tulajdonjoga kivásárlására. Nyilván sikerült pénzt szereznie. Meglehet, a dolgozók is beszállnak az „üzletbe”.

Volt persze némi előzmény, hiszen pár éve már közhasznú társaságként – átbillenve a közintézeti lét határán – elég jól működnek. Garamvölgyi György főigazgató így magabiztosan közölhette: elegendő tőkéjük van, s magánintézetté alakulnak. Vélhető, hogy miközben a legtöbb kórházvezető a jövőtől félve szorongott, ő több vasat tartott a tűzben.

Megvédendő a többieket, a Schöpf-Merei jobb helyzetben van. Nemrég tette rendbe az önkormányzat, s csupán szülészettel, nőgyógyászattal és a koraszülöttek ellátásával foglalkozik. Minőségi orvosgárdája területen kívüli pácienseket is vonz. S mint tudjuk: egy szülésért 85 ezer forintot fizet a tb.

S úgy mondják, 70 ezer körül fejezik ki hálájukat orvosuknak az újdonsült anyukák az ország sok kórházában. Ha csupán az OEP-tarifát kéri majd el magánbetegétől a kórház, egy a tőkés(ek) által jól megfizetett orvoskar – a hölgyek „hálája” nélkül is – nyereséges vállalkozást teremthet.

A modell jónak tűnik, s a példa ragadós lehet. Megtörténhet, hogy a másik két bezárásra ítélt kórház vállalkozásba fog, sőt a többiek is ezt teszik. Így több közpénz juthat a privatizációra szakmailag alkalmatlan orvosi ellátásokra. És nem maradnak hoppon doktorok sem.