Gyógyszer-érdekszövetség
Az azonos platformot a januártól hatályba lépett gyógyszer-gazdaságossági törvény alapozta meg, amely egyformán sújtja az eredeti molekulák és a másolatkészítmények gyártóit, sőt a gyógyszerpiac valamenynyi szereplőjét, a beteget, az orvost, a gyógyszerészt. A magyarázathoz kiinduló pontként szolgál a biztosító gyógyszer-költségvetési előirányzata, amely a múlt évi közel 390 milliárd forinthoz képest az idén csupán 364,2 milliárd. Pedig az ideibe beleszámították a cégek forgalma alapján fizetendő 12 százalékos adót, sőt az orvoslátogatónként ugyancsak rájuk rótt évi 5 millió forintos regisztrációs díjat, ami együtt 50 milliárddal csonkítja meg a nyereségüket. S ha ez sem fedezné a biztosító gyógyszerár-támogatási szükségletét, egyfajta sávos rendszerben az állam és a cégek fizetnék be a deficitet az egészségbiztosítási alapba.
Ezt azonban a szaktárca szeretné elkerülni. Meglehet, azért, mert van alapja a gyógyszergyártók alkotmányossági aggályainak, de ez csak a legfőbb taláros testület döntését követően derül ki. Nyomós indok, hogy a kassza túllépése veszélyeztetné a konvergenciaprogramot, ezért hát kemény szigorításokat vezettek be a gyógyszerek tb-listára kerülésében. A cégeknek meghirdetett nyilvános árlicit mellett jelentősen csökkentették az orvosságok árához nyújtott tb-támogatás mértékét is, megadóztatták a gyógyszer-kereskedelmet, s feltételekhez kötötték az orvosok gyógyszerrendelését.
Annak, hogy a doktorok többsége a cégek oldalára állt, nem csupán a gyógyítás szabadságának, hanem a gyógyításhoz szükséges tudás megszerzésének a drágulása is oka. A gyógyítás szabadságát még csak-csak megőrizhetik: ugyanis ha a beteg az aláírásával igazolja a drágább orvossághoz való ragaszkodást, mentesítik őket a büntetés alól. Ám a praktizálás feltételéül szabott tanfolyamokon való részvételhez jelentős összeg kell, amit eddig a cégek álltak. Ám egyre-másra úgy nyilatkoznak: az őket ért sarc veszélyezteti a beruházásaikat, a kutató-fejlesztő munkát, ezért a jövőben nem vagy csak kismértékben tudják átvállalni az államtól a doktorok továbbképzésének százezres költségeit. Ez amúgy a számukra nem kötelező.
Nem úgy, mint a törvényben engedélyezett patikaliberalizáció. A gyógyszerészeknek bizony el kellett fogadni a patikán kívüli árusítás lehetőségét, eddig 22 benzinkútnál indult be a vény nélküli orvosságok forgalmazása. Nem volt mit tenniük a szolidaritási adó ellen sem: a nagy forgalmú gyógyszertáraktól elvont pénzzel a kispatikák működését segítik.
A betegeket sem kímélte a gyógyszertörvény. Csendességük oka lehet, hogy nem fogytak még ki a januárban felvásárolt készleteik, de meglehet, hogy a kevésbé tehetősek áttértek az olcsóbb szerekre. Ugyanis olyan mértékben csökkentették az orvosságok árához nyújtott tb-támogatási kulcsokat, hogy a drága készítményeket kevesen tudják kiváltani.
Egyébként Molnár Lajos miniszter a nyilvános versenytől jelentős ármérséklést remél. Számítása szerint a betegek és a tb kiadása az idén együttesen 30 milliárddal csökkenhet. Az első licit hatására elsejétől közel 800, a tb-listán lévő gyógyszer ára átlagosan 16 százalékkal csökken, 135 készítmény pedig – vagy mert drága, vagy mert a gyártója szerint nincs számottevő forgalma – eltűnik a 6000 szert tartalmazó listáról. Az árversenyre negyedévente kerül sor, s az adott gyógyszercsoportban mindig a legolcsóbb lesz a referenciaár.
Egyetlen negyedév kevés a gyógyszertörvény hatásának értékeléséhez. Úgy tűnik, a piac – legalábbis átmenetileg – összekovácsolódott, hiszen valamennyi szereplőjének beljebb kellett húzni a nadrágszíjat. Ám hátravan még a törvény alkotmányossági megmérettetése, s azt sem tudni, a betegek képesek-e élni a cégek tanácsával: a szabad gyógyszerválasztás lehetőségével.
A szerző a Világgazdaság munkatársa
