Kapuzárási pánik

Szorongás, fokozott önmegfigyelés, nemritkán depressziós levertség – egy orvosi lexikon szerint ezek a férfiaknál az ötvenedik életév betöltése körül megjelenő kapuzárási pánik legjellegzetesebb tünetei. Az Európai Unió a hét végén fogja ünnepelni hivatalosan is az 50. születésnapját (Konrad Adenauer német kancellár és társai 1957. március 25-én írták alá a római szerződést), s mintha éppen a kapuzárási pánik tünetei ütköznének ki rajta. A gondolat első hallásra persze bornírt, hiszen az intézmények nem a humángerontológia szerint öregednek. Az egybeesés tehát véletlen, ám az EU-t irányítók belső szorongásait, állandó önmarcangolásait, újra és újra megjelenő depressziós tüneteit nehéz tagadni.

Jellemző, hogy az Angela Merkelt a születésnap kapcsán a napokban meginterjúvoló újságírók azt a kérdést is feltették a soros elnök német kancellárnak, hogy vajon megéri-e az unió a 100. születésnapját is. Mintha nem lenne természetes, hogy az egyre erősödő ázsiai és amerikai verseny mellett a következő évtizedekben egyre nagyobb szükség lesz az integrációra. Mintha bárki is józanul kétségbe vonhatná az együttműködés eredményeit. A béke megőrzését, az életszínvonal jelentős emelkedését, a kelet-európai térség integrálását stb.

A kapuzárási pánik az alkotmány 2005-ös francia és holland leszavazását követő bénultságból fakad, amelyből az uniónak máig sem sikerült kigyógyulnia. Ideje lenne túllépni rajta. UGy