Teendők Európa jövőbeni egységes piacáért

Az általunk végzett jogalkotás visszafogásának azonban együtt kell járnia azzal, hogy ami szabályozás viszont már létezik, az legyen hatásos. Ez egy megosztott felelősség, ebben a tagországoknak megvan a saját szerepük. Amíg a Brüsszelben elfogadott törvényeket nem ültetik át a nemzeti joggyakorlatba, és amíg azoknak nem szereznek érvényt, addig papírtigrisnek számítanak. A Brüsszelben elfogadott jogszabályok többségének a bevezetéséhez rendelkezésre áll egy bizonyos türelmi idő, többnyire két év. A határidőket maguk a tagállamok szabják meg, így azok több mint elégségesek, ezért a lejártuk után nincs mentség.

Tíz évvel ezelőtt a Brüsszelben elfogadott egységes piaci szabályok és az ezek tagállami kihirdetése közötti eltérés – az úgynevezett „átültetési deficit” – 6 százalékon állt. Ezt a gyatra teljesítést látva a tanács 2001-ben azt a célt tűzte maga elé, hogy a szóban forgó arány egyetlen időpontban se haladja meg az 1,5 százalékot. Az azóta eltelt időben voltak mélypontok és hullámhegyek, de a legtöbb tagállam jelentős erőfeszítést tett, hogy rendet teremtsen a saját háza táján. Az „átültetési deficit” mostanra először esett 1,5 százalék alá, és nem magasabb, mint 1,2 százalék. Ami a legfontosabb, minden tagállamban sikerült haladást elérni. A megosztott első helyen – öt-öt direktíva átvételével lemaradva – Dánia és Lettország áll.

Mindez fontos eredmény, de nem kellene, hogy okot adjon az elkényelmesedésre. Ellenkezőleg, éppen azt kellene önmagunktól kérdeznünk, vajon nem érkezett-e el a szigorúbb követelmények ideje. Időszerűvé vált továbbá, hogy alaposabban megnézzük, melyek azok a pontok, ahol továbbra is elmaradásban vagyunk. Ha a tagállamok jóváhagynak törvényeket Brüsszelben, akkor ezzel abszolút kötelezettséget vállalnak arra, hogy azokat önmagukra nézve kötelezőnek tekintik. Ha ezt nem teljesítik, akkor megszegik kötelezettségeiket azokkal a fogyasztókkal vagy vállalkozásokkal szemben, amelyeknek az adott rendelkezésekből hasznot kellene húzniuk.

A kedvező átfogó mutatókkal emellett nem szabad eltakarni azokat a problémákat, amelyek egyes területeken változatlanul fennállnak. Ilyen például a közbeszerzés, amely az európai GDP mintegy 15-20 százalékát teszi ki. Ha a piacokat maradéktalanul megnyitjuk, és az európai szabályokat megfelelően alkalmazzuk, akkor a kormányok megtakarításokat tudnak elérni, és nagyobb értéket kapunk az adófizetői pénzért. Magam mélységesen csalódott vagyok, mert látni kell, hogy a közbeszerzési eljárások egyszerűsítésére és modernizálására 2004-ben elfogadott intézkedéscsomagot néhány tagállamban nem vezették be a megszabott határidőn belül. Figyelmeztetem azokat, amelyek lemaradtak: bármilyen szükséges lépést megteszek avégett, hogy cselekvésre kényszerítsem őket. Azt nem folytathatjuk tovább, hogy kötelezettséget vállalunk Európa versenyképesebbé tételére, miközben magunk megtagadjuk az ennek eléréséhez szükséges eszközöket.

Az „átültetési deficit” csökkentése – ami nagyon fontos – önmagában nem jelenti a játszma végét. Egy dolog ugyanis az új jogszabályok megjelentetése a nemzeti törvénytárakban, és megint más dolog azok alkalmazásának kikényszerítése. Így – miközben az átültetésben jól állunk – a kép kevésbé rózsás, ha azt vizsgáljuk, hogy a jogszabályok miként hatnak a valóságban. Nyolc ország esetében sikerült csökkenteni a bizottság által ellenük indított szabálysértési eljárásokat, 17 esetében azonban ugyanannyi vagy több a nyitott ügy, mint egy évvel korábban.

A lemaradások kezelésében igyekszem elkerülni a szabálysértési eljárásokat, mert ezek költségesek és időigényesek. A tagállamoknak azonban mára tudniuk kellene, hogy ilyen ügyekben nem vagyok elnéző. A feladatom az, hogy érvényt szerezzek a jogszabályoknak, félelem vagy szívesség nélkül, és ezt a jövőben is így teszem.

Az egységes piac egyike az Európai Unió legnagyobb vívmányainak. A személyek, a javak, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlásának útjában álló akadályok elhárítása nagyobb prosperitást hozott az egész kontinensen, javítja a képességeinket a belső piacon, nemzetközi viszonylatban pedig súlyt ad. Miközben azonban óriási lehetőségek tárultak fel, a globális kereskedelemben és a befektetésekben folytatott verseny soha nem volt ilyen kemény.

Az év hátralévő részében a bizottság áttekinti az egységes piac helyzetét, hogy Európa felkészülhessen arra, ami reá vár. Ez egy fontos alkalom a reformokra és a megújulásra. Meg kell felelnünk az emberek elvárásainak a munkaalkalmakat, a növekedést és a biztonságot illetően. Ha a változásokkal lépést akarunk tartani, akkor a szabályozást kellőképpen rugalmassá kell tennünk, és tudomásul kell vennünk, hogy nem tudunk mindent a központból irányítani.

Ha sikerre akarjuk vinni az egységes belső piac megteremtését, amely nyitott a világ számára, egyúttal azonban építeni is tud a saját belső erejére, akkor az európai szintű erőfeszítésekhez megfelelő tagállami szintű teljesítményt kell társítani. Méltatom a tagállamokat az eddig megtett erőfeszítéseikért, de ennél többre vagyunk képesek.

Charlie McCreevy az Európai Unió belső piacért és a szolgáltatásokért felelős biztosa

Copyright: Project Syndicate, 2006

@ www.project-syndicate.org