Túl a nemek közötti szakadékon: nőket a vezetésbe!
Nyugat-Európában a nők már régen áthidalták a képzettségben a férfiakkal szembeni szakadékot: már nemcsak többen vannak az egyetemeken, hanem jobbak a matematikában, a fizikában és az informatikai tudományokban. A női hallgatók tudományos eredményei azonban nem vezettek a vezető beosztásokban meglévő számarányuk növekedéséhez. Európában a nagyvállalati igazgatótanácsokban egy számjegyű százalékos jelenlétet értek, el, csakúgy, mint vezető kormányzati és akadémiai intézményekben.
Míg az Egyesült Államokban a vállalatoknál a felsőbb szintű vezetésben minden ötödik helyet nők töltenek be, Európában csak minden huszadikat. Az egyetemi professzoroknál Amerikában 20 százalékos a nők aránya, Európában ennek csak a fele. Az Óvilág nem engedheti meg magának az értékes humántőkével folytatott pazarlást, amikor a látványosan felemelkedő Kínával és Indiával szemben a saját lakossága gyorsan öregszik. A háború utáni „baby-boom” generáció első évjáratai máris elérték a nyugdíjkorhatárt, emiatt a munkaerő létszáma gyorsan fog zsugorodni. Ha Európa fedezni akarja az elöregedéssel járó kiadásokat, és ha fenn akarja tartani a gazdasági hatalmi pozícióját, akkor az aktív foglalkoztatotti hányadot jelentősen növelnie kell.
A váltás részeként az apáknak nagyobb szerepet kell vállalniuk a gyermeknevelésben, emellett azonban az otthoni teendők ellátása a piacon elérhető szolgáltatásokra alapozva is tökéletesen megszervezhető. Mint a két közgazdász, Ronald Schettkat és Richard Freeman kimutatta, a karrierjüket főmunkaidőben építő nőknek nem kell szükségszerűen több órát dolgozniuk hetente, mint azoknak, akik részmunkaidőben dolgoznak vagy háztartásbeliként otthon maradnak. A főmunkaidős nők ugyanis gyakorta kiszerveznek olyan szolgáltatásokat, mint a nagybevásárlás, a főzés vagy a takarítás.
Ha a nők Európában nagyobb óraszámban dolgoznak minőségi állásokban, akkor ezzel ösztönzik a keresletet olyan szolgáltatások iránt, mint a takarítás, a gyermekfelügyelet, ezáltal csökkenthető a munkanélküliség az alacsony képzettségűek körében. Emellett a jól képzett női munkaerő foglalkoztatása nem jár együtt az egészségbiztosítási és a nyugdíjköltségek olyan mértékű emelkedésével, mint ha bevándoroltakat fogadnának. A nők ugyanis a juttatásokhoz mindenképpen hozzájutnak, akár otthon maradnak, akár fizetős állásba mennek.
Mivel az emberek tovább élnek, a népszaporulat pedig kisebb, a gyermekek felnevelésére, az értük való gondoskodásra nem kell életüket áldozniuk a szülőknek, mint tették valaha. A nőknek képesnek kellene lenniük arra, hogy magasabb beosztásokra aspiráljanak anélkül, hogy a termékenységüket feláldoznák. Sikerük ráadásul ösztönzően hatna más, alacsonyabb beosztásban lévő nőkre, mivel vezetőként nagyobb figyelmet szentelnének a két nem közötti felvételi arányokra, és erős szerepmodellként szolgálnának.
A jól képzett nők szakmai előmenetelét hátráltató akadályoknak Európa-szerte inkább a nagyvállalati kultúrában, a nemek iránti elfogultságban és a kialakult sztereotípiákban rejlő gyökerei vannak, a célzott diszkrimináció kevésbé játszik szerepet. A kialakult csoportdinamika akadályozza meg, hogy a csak férfiakból álló igazgatótanácsok női tagot fogadjanak be, még akkor is, ha a testület tagjai személy szerint támogatnának ilyen döntést.
Ha pedig egy nő mégis magasabb pozícióba kerül, akkor kitett a láthatóság és a sebezhetőség spiráljának. Mindaddig, amíg a nőket tekintik a gyengébb nemnek, a férfiak és a nők egyaránt rájuk vetítik ki a saját sebezhetőségük érzését. Ilyen csoportdinamikán csak akkor lehet túljutni, ha létrejön a vezető nők kritikus tömege.
Ennek elérése jelentős előnyökkel járna. Tanulmányok mutatták ki, hogy nyereségesebbek azok a vállalatok, ahol viszonylag több a női vezető. A diverzifikált vezetés jobb, ha pedig növekszik a magas beosztású nők aránya, akkor alapjaiban változik meg a döntéshozatal rendje, mert ők kevésbé adnak a formalitásokra, direkt módon kommunikálnak, így könnyebben túljutnak a szervezeti rendből adódó gátakon.
Egy határozott nőpárti stratégia ilyen formában új lendületet kölcsönözne Európának, hogy jobban állja a versenyt. Norvégiában az év elején fogadtak el törvényt arról, hogy az igazgatótanácsokban valamely nemnek legalább 40 százalékos számarányban kell jelen lennie. Ha pedig ennek a követelménynek a vezetői testület – akár a közületi szektorban is – nem felel meg, akkor azt bírósági úton fel lehet oszlatni. Spanyolország miniszterelnöke, José Luis Zapatero nemrég azt javasolta, hogy a nemek közötti számarány-egyenlőséget az üzleti és a politikai életben egyaránt meg kell teremteni.
Norvégia kiváló példával szolgált a nemek szerinti elfogultság és sztereotípiák leküzdésére. Emellett azonban a nőknek maguknak is alkalmazkodniuk kell: meg kell szabadulni azoktól a teendőktől, amelyek korábban megakadályozták őket abban, hogy túljussanak az alacsony beosztással járó pozíciókon.
A szerző New Yorkban élő közgazdász és jogász
Copyright: Project Syndicate, 2007
@ www.project-syndicate.org
