A hallgatás ideje

A miniszterelnök hallgat. Legalábbis a nyilvánosság előtt. Látszólag nem szól bele semmibe: sem abba, hogy az SZDSZ kit választ egészségügyi miniszternek, sem abba, hogy milyen irányt is vegyen a több-biztosítós egészségügyi modellről szóló vita. Az SZDSZ határozott véleményt képvisel, a szocialisták még nem tudják, mennyit fognak engedni a korábbi teljes elutasításból, de hogy mit is akar Gyurcsány Ferenc, aki rendszerint vi-zionál Magyarország jövőjéről, azt nem tudni. Csak kérdésként tette fel egy-két sajtótermék, hogy a kormányfő taktikai húzással eresztette egymásnak a koalíció két pártját, netán a liberálisokat használva igyekszik pártjából kicsikarni a több biztosítót? Ami viszont látszik: a napi politikai csaták, a kommunikációs küzdelmek mindkét oldalon rengeteg felesleges energiát emésztenek fel, s az ezek mögötti tartalmat továbbra sem látni. Az pedig már egyenesen elvitte a hét morbid esetének címét, ahogy a „mindszenti férfi” néven futó sajnálatos halálesetből politikai összecsapás lett. Miközben a Fidesz még mindig az OVB-vel küzd – de már látszik, a népszavazásból várhatóan nem lesz valódi referendum –, addig Kóka János vagy az egészségügyi minisztert, vagy a pártján belüli kompromisszumot keresi. Ha van heti toplista, akkor a sajtóban legtöbbször leírt név Horváth Ágnesé volt, akiben talán ki tudnának egyezni egészségügyi miniszterként az SZDSZ-ben és a koalícióban. Ám nem tudni még: cserébe mit is kell majd, s kinek is adnia. TE