Akasztják a hóhért

Erre mondják, hogy kínos. Több, mint kínos. A hitelminősítő intézetek hitelessége, szakmai megbízhatósága ugyanis legalább annyira fontos érték, mint a jegybankok esetében. Értékeléseiket, osztályzataikat kormányok, vállalatok és bankok ezrei várják kitüntetett figyelemmel, hiszen döntéseik jelentősen meghatározzák jövőbeni finanszírozási költségeiket. Olyan független intézményekként kell működniük, amelyek irányt mutatnak a hitelezőknek a várható kockázatok megítélésénél.

A Moody’s tegnap elismerte, hogy tévedett, amikor februárban arra való hivatkozással minősített fel több hitelintézetet – köztük négy magyar bankot –, hogy a bajban úgyis mentőövet dob majd nekik az állam. A most bejelentett visszaminősítésekkel az intézet gyakorlatilag meghajolt az elemzők véleménye előtt, akik közül egy felmérés szerint 85 százalék gondolta úgy, hogy a Moody’s hitelessége csökkent az újfajta megközelítéssel. Sokatmondó tény az is, hogy az osztályzatok korrekciója nem okozott árfolyamváltozást, hiszen a befektetők kitartottak a korábbi kockázatértékelési módszer mellett.

Az amerikai hitelminősítő intézet tavaly karácsonykor is okozott már némi meglepetést a szakmai közvélemény számára, amikor egy nappal azután rontotta Magyarország szuverén adósságbesorolását, hogy riválisa, a Standard&Poor’s negatívról stabilra javította az általa adott osztályzat kilátását. A piaci szereplők akkor is inkább az S&P értékelésével értettek egyet a költségvetési megszorítások hatását illetően, és többen úgy vélték, hogy a Moody’s tulajdonképpen csak a korábbi, túlzottan optimista minősítést igyekezett visszaigazítani a valósághoz. A fáziskésésre utalhat, hogy a besorolás még a leminősítés után is magasabb maradt, mint akár az S&P, akár a Fitch osztályzata.

Még szerencse, hogy a befektetőket sem lehet teljesen az orruknál fogva vezetni.