Kamatcsökkentésre várva

Erős a forint az euróhoz képest, a rövid lejáratú kamatok pedig immár kamatcsökkentési várakozást tükröznek; ez jelentős fordulat a februári helyzethez képest, akkor ugyanis még az emelésnek adtak nagyobb valószínűséget a piac szereplői, sőt a jegybank döntéshozói is e lehetőséget vitatták meg.

Az infláció alakulása ugyanakkor első ránézésre nem engedi meg a kamatok csökkenését, hiszen a várhatóan 9 százalékon tetőző márciusi érték jelentősen magasabb a korábban pesszimistának tartott jegybanki előrejelzésnél is – a novemberi jelentés még 8,5 százalék körüli tetőpontot valószínűsített –, nemhogy a több, ennél jóval optimistább prognózisokhoz viszonyítva.

Az infláció alakulása azonban csak első ránézésre tűnik kedvezőtlennek; hatósági és piaci inflációra bontva az árindexet, szembetűnő, hogy eddig még soha nem látott eltérés mutatkozik a két inflációs mutató változásában.

Míg a hatósági árak emelkedése lényegesen meghaladta a korábban várt mértéket, a piaci eredetű infláció javult, s évesített mértéke visszatérhetett a 4 százalék körüli szintre. Ez arra utal, hogy amennyiben a következő hónapokban nem éri újabb inflációs sokk a gazdaságot, az év eleji, illetve korábbi torzító hatások kiesésével erre a szintre csökkenhet vissza az infláció 2008 elején.

Figyelembe véve, hogy a jelenlegi erős forint, a szigorú költségvetési és jövedelempolitika, valamint a világgazdaság várható lassulása a dezinfláció irányába hat, megnőtt az esélye, hogy elérjük a középtávú 3 százalékos inflációs célt.

A piaci hozamok alakulásából azonban arra a következtetésre is juthatunk, hogy a jegybanki kamatpolitika a kamatpiac szereplői szerint szinte kizárólag az euró árfolyamának 250–255 forint közötti sávban tartásában érdekelt.

A március első felében átvonult nemzetközi részvénypiaci viharfelhő után az euró árfolyama rövid idő alatt 250 forintos szint alá került, a piaci kamatvárakozások pedig a már említett gyökeres átalakuláson mentek keresztül. Igaz, a hosszabb lejáratú kamatok csak enyhén mérséklődtek a január–februári szintjükhöz képest, és gyakorlatilag a decemberi szintjükhöz tudtak visszatérni.

A rövid és hosszú kamatok eltérő sebességű piaci reakcióját láttuk már a 2004–2005-ös év csökkentési ciklusában is; sajnos, 2005 őszén az autópálya-finanszírozási manőverekkel együtt kiderült, hogy a rekordalacsony, 6 százalékos kamatszint illúzió magas költségvetési hiány mellett.

Ezúttal azonban az akkori „emlékek” könnyen rossz beidegződéshez vezethetnek, hiszen az idei államháztartási takarékosság jelentősen visszafogja az ország külföldi forrásból származó finanszírozási igényét. Míg a korábbi években az állam ilyen-olyan módon próbálta kipótolni a hitelfelvételt, ez évtől valódi fiskális konszolidációt látunk. Ez pedig azzal járhat, hogy sok külföldi befektető „kimarad” az állampapírpiac profitjából.

A jelenlegi határidős árak 7 százalékos év végi alapkamatot tükröznek, ez még mindig magasabb lenne, mint a régiós társaké. Összehasonlításképpen: Szlovákia március végén 4,75-ról 4,5 százalékra csökkentette az irányadó kamatrátát, Lengyelországban ez 4, Csehországban 2,5, az euróövezetben pedig 3,75 százalék. Van tehát tér a kamatcsökkentésre. A következő kérdés pedig az lehet, hogy milyen sebességgel és meddig közelítjük meg őket.

Az ING Bank vezető elemzője